V.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Másnap már terveztem suliba menni, de elaludtam. 15 perc alatt valahogy sikerült felkapnom a frissen mosott egyenruhám. Kék szoknya, kék ing, harisnya és az egyenruha felső. Rá egy barna őszi kabátot, mely combom közepéig ért, majd nyakamba egy bordó sálat, ami kicsit sem passzolt a kék szoknyámmal. Hajam kócos volt, fésületlen. A konyhába csapódtam be, anya meglepetten pislogott. -Azt hittem már elmentél. -Késésben vagyok. El tudsz vinni?- veszek el egy lekváros kiflit az asztalról, majd ittam bele a tejbe. Gondolom apának szánta. -Igen. -bólintott, majd indult felvenni a kabátját és lábbelijét. -Köszönöm anya, életmentő vagy. -öleltem meg gyorsan. A kocsiban megreggeliztem, majd fésültem ki a hajam. Szerencse, hogy mindig van nálam fésű. Rögeszme. Anya és a vezetés nem igazán vannak meg egymással, ezért lassan, de biztosan mentünk. Leparkolt a suli előtt és nézett rám nagy szemeivel. -Köszi anya.-nyomtam arcára puszit, majd siettem be kezemben a táskámmal. 3 perce csengettek be. Imádtam, hogy nem volt nálam a telefonom. Nagyon foglalkoztatott az, hogy hol van, mert nálam nem volt, az biztos. A tanár előtt értem be és azonnal ültem be a padba Zsófi mellé. -Jó reggelt! Mi a helyzet?-kérdeztem mosolyogva a lánytól. -Aggódtam érted, de jó látni, hogy mosolyogsz.-mosolyodott el. -A telefonomról tudsz valamit?-jutott eszembe, hogy hiányzik. Mindig a padomon hagyom óra közben is. Arra is rákattantam, hogy a táskám nem a pad mellett, hanem a pad szélén elfektetve tartom. Megrázta fejét. -Ahh.. Pedig meg kéne találnom.-sóhajtok. -Ne aggódj, meg lesz.-simogatta hátam. -Remélem.-erőltettem mosolyt arcomra. A fizika tanárnő megérkezése után a padon elfeküdve pihentem. Benjin járt az agyam. Túl sokszor motoszkált az a fiú a fejemben, ami idegesített, mert nem értettem mi miatt. Kicsit sem az esetem. Fizika után zene óra jött, egész órán csak énekelgettünk, beszélgettünk. A régi sulimban a zenetanárnő nagyon geci volt velünk. Több oldalt irtunk, emellett olyan anyagot vettünk, amit zene iskolában tanítanak. Igen.. Tanárok. Zene után francia jött, semmi kedvem nem volt bemenni, de erőt kellett vennem magamon. Ahogy beléptem mindenki rám nézett, gondolom mert Benjinek sikerült megaláznia. Sóhajtottam egyet, majd ültem le egy padhoz, távol Benjitől. A fiú flegma pillantásaival ajándékozott meg, de figyelmet sem szentelve neki fordultam vissza a tanár felé, aki névsort olvasott, majd magyarul megkérte Benjit, hogy fáradjon vissza mellém, mivel még mindig csapatokat alkotunk és ő akart az én párom lenni, mire mindenki "húú"-gatni kezdett. Mikor mellém ült rám sem nézett. Oly annyira odébb ültem a székkel együtt, hogy majdnem egy méterrel volt köztem és a pad között. Ujjaimmal idegesen doboltam lábaimon. Idegesített, hogy nem volt a kezemben a telefon. A tanár megint lapokat osztott ki, amelyeket ki kellett tölteni mindkét tagnak. Benji hamar megcsinálta, én hozzá sem értem a laphoz, úgysem értem. A tanár felénk sétált és a lapomat nézte. -Miért nem tölti ki?- nézett rám rideg arccal. -Mert nem értem?!-húztam fel szemöldököm, majd a tanárra néztem. -Azért van egy jó franciául beszélő diákkal párban, hogy tanuljon tőle!-jelentette ki. Úgy tett, mintha nem tudta volna, hogy Benji mennyire megalázott. -Nem akarom a segítségét!-néztem a tanárra, mikor már Benji is beleszól. -Nem kell akarnod, amúgy sem segítenék neked!-nézett rám. -Nem kértem a segítséged!-akadok ki teljesen. Annyira felidegesített, hogy akkora pofont kevertem volna le neki, hogy elgurult volna a feje. -Akkor? Töltsd ki a lapot!-vigyorgott, ami annyira felcseszte az agyam, hogy hozzávágtam a tolltartóm. Olyan erővel dobtam beki, amilyennel csak tudtam. A tanár tátott szájjal figyelte az akciót, majd mikor észhez tért ránk ordított. -Azonnal az igazgatóiba, mindketten!-mutatott az ajtó felé. Nem volt szükségem többre, fel álltam és viharoztam ki, Benji meg utánam. -Azt sem tudom hol van az igazgatói. -morogtam mikor Benji végre emberségesen szólt hozzám. -Gyere.-ment előre, én meg utána. Kopogott, majd beengedett előre és ültünk le az igazgatói asztalhoz. -Ha jól tudom mindketten új diákok.-mosolyog ránk. -Igen.-bólintok. -Mi a problémájuk egymással?-nézett rám, majd a fiúra. -Semmi olyan, amit az egész sulinak tudnia kéne.-nézett Benji komolyságot mutatva arcán az igazgatónak, akinek megszólalt a telefonja. Felvette. Beszélgetett valakivel, legalább 3 percen át, ami türelmetlenné tett. -Maradjatok itt, 10 perc és itt vagyok.- megy ki az igazgató. Benjivel meg sem szólaltunk egy ideig, majd én törtem meg a csendet. -Beszéltél Bennyvel?-néztem rá. -Nem.-sóhajtott, majd nézett szemembe, amitől valamiért zavarba jöttem. -Legalább boldoggá tett, hogy megalázhattál? -Naná.-nevetett fel. -Kösz... Túl őszinte vagy.-sóhajtok, majd állok fel és indultam a kijárat felé. -Ne menj.-áll fel ő is.-Kiborul, ha engedetlenek a diákok.-értette ezt az igazgatóra. Sóhajtok egyet, majd néztem fel rá. -Néha olyan kedves vagy... Máskor meg...-csuklott el hangom. Elmosolyodott.-A viselkedésem a tiedtől függ. -Arra már rájöttem.-hajtottam le fejem. -Még jó ideig együtt leszünk francián, úgyhogy segíteni fogok. -Köszönöm.-néztem szemébe. Olyan közel volt hozzám. Mikor került olyan közel? -Nagyon utálsz? -Csak amennyire te engem.-mondja szinte suttogva. De igazából én nem utáltam... Nem tudtam rá haragudni 5 másodpercnél tovább. Arcát néztem, ajkait méregettem. Olyan szép teltek. Azon kaptam magam, hogy ajkaim övéhez értek és puszit nyomtam rájuk. Teljesen elvörösödhettem, mert olyan forróság öntött el a pillanat hevében, hogy a szívem is majdnem kiugrott. Ekkor kezdődött. Amilyen gyorsan csak tudtam el akartam onnan iszkolni.. Nem menekülni akartam előle, hanem magam akartam bújtatni a viselkedésem miatt. Megfordultam, majd készültem elrohanni, amikor megragadta csuklómat, majd fordított magával szemben. Közel rántott magához és már csókolt is meg, amit viszonoztam. Kezét arcomra simította, majd hajamra tért át, közben meg csak úgy falta ajkaim. Nemsokára belemosolyodtam a csókba, ami véget is vetett neki. Rá sem mertem nézni. 

(Bálint Andrea)

V.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

Az osztály még vagy 10 percig szakadt a röhögéstől Maja távozása után és már a tanár sem küszködött tovább nevetése visszatartásával.
Nemsokára a csengő is megszólalt. Tesi óránk következett,de mivel a tanár lebetegedett az óránk is elmaradt. A táskám a vállamra kaptam majd kiléptem az iskola ajtón. Valaki sietett utánam. Maja barátnője volt, azt hiszem Zsófinak hívják.
-Szia,beszélhetnénk egy percet?-kérdezte félénken.
-Tudom,hogy miről szeretnél beszélni, pontosabban kiről, de nekem most semmi kedvem nincs Majácskát osztani.-feleltem bunkón.
-Oké, ahogy szeretnéd. De ez akkor is egy undorító húzás volt.-felelte undorodott tekintettel.
-Nincs szükségem arra, hogy kioktass. Fogalmad sincs róla, hogy mit miért teszek.-szóltam dühösen.
-Akkor magyarázd meg!
-Majd egyszer talán megérted.-mondtam.
Mélyen a szemembe nézett sötétkék szemeivel és hirtelen valami furcsa érzés vált úrrá rajtam. Mivel két sarokkal lakott a lány tőlem a házunkig együtt sétáltunk. Többet már nem beszéltünk Majáról,ő kérdezett az x-faktorról én meg a régi sulijáról. Rá kellett döbbenjek,hogy nagyon jó fej ez a lány. Nem hittem volna,hogy Benny után lesz még egy ember akinek kiönthetem a szívem. Benny elvesztése után jól jött már egy új barát.
Hideg volt. Hűvös szél kószálta össze Zsófi fenekéig érő szőke haját, amit párszor szemébe is sodort, de a lány hatalmas türelemmel próbálta újra meg újra elsöpörni onnan. Teljesen Maja ellentéte. Zsófi nagyon szép csaj, szemeitől férfiak milliói dögölhetnek meg. Maja inkább egy átlagos arcú és testű lány, mégis volt benne valami, amit annyira vonzónak találtam. Nemsokára a házunkhoz értünk, elköszöntem Zsófitól majd beléptem az ajtón. Anya ismét sütött,illetve oda sütött valamit. Sajnos nem igazán erőssége sem a főzés, sem a sütés. Az egyetlen étel amit kifogástalanul el tud készíteni, az a palacsinta. Amikor apa épp itthon van (hónapokig eltűnik, állítása szerint üzleti úton van) akkor mindig pizzát rendelünk anya elalvása után, pótvacsora gyanánt.
A konyhából hatalmas füst áradt, ami elől a szobámba menekültem. Szegény Okos is bekérezkedett szobámba,ő sem bírta már ezt az iszonyatos bűzt. A délutánt zongorázással, laptopozással valamint filmezéssel töltöttem el, este pedig át jött Kitti.
A lány beteg volt, így nem volt lehetőségünk a szexre. Bár pár napja valahogy a vágyaim is csillapodtak szexuális téren. Eddig ha rá néztem Kittire mindig az „éhség” jutott eszembe, de most semmi kedvem sem volt hozzá.
Kitti hosszú nyávogás után rávett a csillagainkban a hiba c. film megnézésére, amit ő végig pityergett, én meg nagy erőfeszítések árán tudtam csak vissza tartani könnyeimet.
Másnap hulla fáradtan vonszoltam magam a suliba, mivel fél négyig filmeztünk Kittivel. Az első két órán elaludtam,aztán következett a francia. A várva várt francia. Megint ahhoz a buta liba mellé ültettek, ami eléggé kiborított. Persze rengeteget kötekedtünk szitkozódtunk egymással. A lány még egy tolltartóval is meg terrorizált, amit a tanár megsokallt és az igazgatóiba küldött minket.
Kevés „csevegés” után értünk csak oda. Pár másodpercre rá meg kihúzott a diri egy telefon beszélgetés miatt. Na szép. Majával maradtam. Aztán egyre emberibb beszélgetések hagyták el a szánkat. Mire észbe kaptam már csak egy lehelletnyire volt tőlem a lány. Aztán hirtelen számra csókolt. Egy apró kis csókocska, mire észbe kaptunk már távolodott is tőlem  az ajtó fele véve az irányt,de karjánál fogva vissza rántottam. Magamhoz húztam majd tüzesen megcsókoltam.

(Balázs Mónika)

IV.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Otthon a laptopom kapcsoltam be, majd léptem fel facebook-ra. Rengeteg barátfelkérő, két üzenet, 20 értesítés. A barátfelkérőket néztem meg először. Huy Quang Le(Benji) és Péter Bence(Benny) is köztük volt, emellett az új osztálytársaim. Benjit visszaigazoltam, de Bennyt nem. Az üzeneteket nézem, Benji és Dóri. Benjiét néztem meg először. Pár sorba bocsánatot kért. Tegnapelőtt írta, de azóta változtak a dolgok. Bátorságot vettem magamon és írtam neki: " Nagyon sajnálom a mait! Tényleg! Nem akartam, hogy ez történjen. Remélem jól vagy.:)" Nehezen sikerült enter-t nyomnom, de megtettem. Ha ő félretette a büszkeségét és írt, akkor én is félreteszem. Nem nagy dolog. Vettem egy mély levegőt, majd csuktam le a laptopot...biztosan megutált, amin nem is csodálkoznék, miattam verte meg a barátja. Estére rám tört a bűntudat, a fiú facebook-on sem írt vissza, pedig "látta". Annyira utáltam ezt a helyzetet. Mindenért én voltam a felelős. A szüleim próbálkoztak feldobni a kedvem, de nem ment nekik, úgyhogy csak beraktak egy filmet, amit apával megnéztem, amíg anya a vacsorát készítette. Nagyon nem tudtam átérezni a film szomorúságát, mert egyfolytában a két fiú járt a gondolataimban. Mi lett volna, ha Benjit nem lököm el tegnap este? Lett volna értelme engedni, hogy tovább csókoljon érzések nélkül? Undorító dolgok jártak a fejemben. Vacsora után Dórival skype-oltam, elmondtam neki mindent részletesen, majd ő is beavatott a dolgaiba. Éjfél körül feküdtem le. Másnap fekete harisnyát vettem az egyenruha mellé, majd egy fehér kötött pulcsit a kék ingre, majd indultam suliba. Egyedül sétáltam el a suliig, hajam felkötöttem, mert teljesen össze-vissza állt. Beérve az osztályomba leültem a helyemre. Az első óra matek volt, hihetetlenül unalmasan telt. Szünetben Zsófival a büfébe tartottunk, amikor megláttam Benjit. Odamentem hozzá, mire el is tűnt. Úgy látszik nem akart látni. A következő óra angol volt, a tanárt nagyon bírom, viszont nagyon szarul osztályoz. Következő szünetben megkerestem Benjit az osztályában és húztam félre.-Beszéljük meg!-nézek rá, mire bólint. Megkönnyebbülten néztem rá, mire mondta, hogy nem haragszik. El hittem neki, mert semmi haragot nem láttam szemeiben, sem a viselkedésében. Szünetben még beszélgettünk Bennyről, akiről az terjeng, hogy az igazgató behívatta magához és kirúgták. Annyira bűntudatom van, hogy a két fiút egymás ellen fordítottam és kirúgták miattam Bennyt. Azt terveztem, hogy beszélek az igazgatóval és elmondom neki, hogy miattam volt és, hogy ne rúgja ki Bennyt a suliból. A tizedikeseknek és a tizenegyedikeseknek együtt volt francia másnaptól, vagyis az én évfolyamomnak és Benjiének. Nagyon klassz volt, egy francia szót sem ismertem, nagyon fel kellett zárkóznom a többiekhez, főleg, hogy haladó csoport volt. Délután az alap francia szavakat olvasgattam, hogy legalább pár szót tudjak órára. Dóri eléggé nevetett a kiejtésemen. Ő már nyelv vizsgázott is belőle, mert Párizsba készült egyetemre, bár addig még volt 2 éve. Annyira hiányzott az ölelése. Mindent megadtam volna érte. Tényleg. Mondjuk boldogított, hogy létezik az internetvilág. Ha kézzel írott levelekre kellene várnom, biztosan állandóan a postaládát nézegetném.

Másnap 2 francia volt, a díszteremben volt előadás. Csoportokba osztottak minket, minden kezdő vagy alacsony szintű egy jó franciással lett összerakva. Mázlimra Benjivel kerültem párba, aminek kifejezetten örültem, mert fél füllel hallottam, hogy nagyon jó franciából. Megkerestem Benjit, majd ültem le mellé. Kedvesen próbáltam vele beszélni, de ahogy láttam rossz napja volt, mert eléggé lehangolt, fáradt arca volt. Minden csoport kapott egy lapot, amin kb. 4 soros francia szöveg volt. A tanár végig franciául beszélt, ezért nem értettem semmit. Benjire néztem.

-Mi a feladat?-kérdeztem feszülten.

Csendben átolvasta a szöveget, majd félmosolyra húzódtak ajkai.-A csapat egyik tagjának állatokat kell utánoznia.-nézett rám.

-Ne.-sóhajtok.

-Tyúk, szamár, tehén, ló, disznó és liba. Ebben a sorrendben. -bólogatott.

-A másik tagnak mi a feladata? -Közben beszélni az állatokról, de mivel te nem tudsz franciául ... Én beszélek, te utánzol. -vigyorgott.

Sóhajtottam egy hatalmasat. -Azt hiszem nem lesz a kedvenceim között a francia.-túrtam hajamba, majd a következő 5 percben megbeszéltük, hogy mit mondd és hogy én milyen sorrendbe utánozzam az állatokat.

Mi voltunk a negyedik csoport, akinek be kellett mutatni. Benji felolvasta a feladatot a lapról, majd kezdtünk neki. Beszélni kezdett franciául én meg utánozni az állatokat. Mindenkiből kitört a nevetés. A feladat végénél tartottunk, de még mindig nevettek, a tanár is próbálta vissza folytani a nevetését, majd megszólalt.-Bemutatkozó szöveg kellett.-mosolygott rám. Értetlenül néztem rá, majd dühösen Benjire . Ennyire soha sem alázott meg senki. Szemeim könnybe lábadtak.

-Sajnálom.-arcom teljesen elvörösödött, cuccaimat, telefonomat ott hagyva mentem ki a mosdóba. Egyik wc lecsukott tetejére ültem rá. Lábaimat felhúztam és öleltem át, majd fejem pihentettem térdeimen. Gyakori póz ez nálam. Könnyeim töröltem le arcomról pulcsim ujjával, majd vertem a fejem a tőlem jobb oldalra található fehér falba.

Abban a pillanatban a legszívesebben a világon minden embernek ezt az érzést kívántam, főleg Benjinek. Annyira megbántott.

Mellkasom feszülni kezdett, szívem hevesen dobogott, nem kaptam levegőt. Próbáltam úgy beszívni, majd kifújni a levegőt, ahogy tanították. Ez lenyugtatott valamennyire, de még mindig feszült mellkasom. Úgy éreztem, hogy szívem mindjárt kiugrik a helyéről, persze most nem egy fiú miatt (ahogy általában lenni szokott), hanem rossz értelemben... A legrosszabban. Már nem mentem vissza franciára, a második órára sem . Szerencsére Zsófi utánam hozta a cuccaimat, kivéve a telefonom, nem találta. Nem hittem el. Az egész életem benne volt. Képek, Dorottya, a régi osztályom, a rokonok. Minden. Képek utazásokról, nyaralásokról, amikor Dórival voltunk a Balatonon. Nagyon fontos volt nekem az a telefon, legalább is a memóriája. Megkértem Zsófit, hogy nézze még meg, majd ezután elindultam haza, egyedül.

Lassan, zsebre rakott kézzel sétáltam. A elnyűtt martens-em néztem, ahogy haladtam lábaimmal. Könnyeim akkor is utolértek, bár inkább a csalódottság miatt, hogy Benji utál. Végül is érthető. Én is utálnám azt a személyt, aki felrobbantja a köztem és a legjobb barátom között lévő viszonyt.
(Bálint Andrea)

IV.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

Az ajtó előtt,több tucat diák,és tanár várt már rám,de nem véve figyelembe őket a kijárat fele siettem. Egy hülye ribanc miatt vert agyon a legjobb haverom. Hogy lehettem ekkora egy idióta,hogy egy pillanatig is másképp tekintettem erre a lányra? Sosem kezdtem ki nálam fiatalabb csajjal ,most már rájöttem,hogy miért. Idióta,nyafogós picsa az egész. Nekem egy igazi nő kell,nem egy gyerek.

 Az utcára kiérve legszívesebben szétrúgtam volna az első autót de aztán próbálva megőrizni nyugalmam a házunk felé siettem. Anya a konyhában várt rám palacsintával,de rá se nézve a szobámba rohantam. Beérve néhányszor megöklöztem a falat, ami miatt már a kezem is vérzett. Iszonyú düh uralkodott rajtam,egy olyan lány miatt,akit a hátam közepére sem kívánok. Egy kiszámíthatatlan ribanc aki tönkretett egy ezeréves barátságot.

 Egy valami van, ami mindig lenyugtat, ha épp szétvet az ideg. A festés. Ahogy a költők kiírják magukból a dühöt,meg a bánatot,én festéssel vetítem vászonra. Bár zene szerzésben is volt már pár siker élményem,most úgy éreztem a színekkel kell tükröznöm érzéseimet. Pár perc keresés után az ágy alatt rátaláltam palettámra,majd pár szekrény fiók kihúzása után festékeimre is. Az ecsetek már csak hosszabb keresés után akadtak kezembe,aztán kezdődött is a festés. Az ajtón hangos kaparások voltak hallatszottak, amiből már tudtam: ez csak Okos lehet.

 Beengedtem az ajtón, aztán elejébe raktam anya palacsintáját, amit nem sokkal Okos érkezése előtt hozott be.

Azzal el volt egy darabig. Közben kaptam bocsánat kérő üzenetet facebook-on Majától,amire persze semmi kedvem nem volt válaszolni. Miután a festékek fel kerültek a palettára,majd az ecset hegyére, felkentem az első foltot a vászonra. Csak festettem, mint egy örült,a színek egymást fedték a vásznon Felismerhetetlen formák,sötét és még sötétebb foltok,egy fájdalommal,dühvel teli srác lelkének tükörképe.

 A hatalmas foltok közül,nemsokára kirajzolódott egy arc. Egy lány arca. Egy lány arca ,aki brutálisan hasonlított valakire. Majára.

 Egy ismeretlen érzés gyűrt maga alá. Egy megfejthetetlen érzés,ami által nyugodtság váltotta fel a dühöt szívemben. Ezzel az ismeretlen nyugodtsággal dőltem be az ágyba,de az álmaim korántsem voltak ennyire nyugodtak. Kittivel álmodtam. Csinos volt mint mindig, átjött estére,mert anyáék külföldre utaztak. Először csak filmeztünk,aztán nemsokára mást is csináltunk. Csak a szokásosat, talán a hiány váltotta ki belőlem ezeket az álmokat. Aztán egyre jobban átadtuk magunkat a vágynak ,amikor Maja arcát pillantom meg Kittié helyett. A rémülettől álmom is megszakadt. Hirtelen fel ültem,a kapcsolóhoz nyúltam, majd zihálva kapkodtam a levegőt mikor sikerült megállapítottam, hogy csak álmodtam. Reggel egy élő hullának érezvén magam elhatároztam,hogy nem megyek suliba. 

Tervem meg akadályozója nem volt más mint anya. Szó szerint ráncigált ki a szobából,majd tett ki az utcára. Nagyszerű. Egy célt tűztem ki a mai napra. Messziről elkerülni Maját.Ez kisebb nagyobb sikerrel működött is. 

Aztán amikor már jó párszor leléptem a bocsánatkérése elől,kezdtem sokallni a lányt. Egy zseniális terv ötlött az eszembe amit könnyebben meg valósítottam,mint ahogy terveztem. A terv első része: "kibékülni" Majával. A lány könnyen bevette,hogy már nem haragszom rá, így a terv első fele kilőve.

 Mivel a 10.esekkel volt a franciánk és párokban kellett dolgoznunk, megkértem a tanárt, hogy osszon minket párba. Ez működött is. Láttam az arcán a meglepettséget. Most következik a terv izgalmasabb fele. Egy szöveget kaptunk és az volt a feladat, hogy be kell mutatkoznunk franciául. Persze Maja egy szót sem értett franciául,így a feladatot sem értette. Én,mint a segítőkész párja azt kamuztam,hogy arra utasít a feladat,hogy különböző állatokat kell utánoznia a "csapat" egyik felének,a másik felének meg beszélnie kell erről. 

Nem volt nehéz át verni Maját,amikor elkezdte a különböző állat hangokat kiadni az egész osztály szakadni kezdett a nevetéstől. Bele értve engem is. Iszonyú nagy égés volt a csajnak, szegény sírva rohant ki az osztályból,amikor rájött,hogy teljesen hülyét csinált magából.
(Balázs Mónika)

III.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Idegesen viharoztam el a két fiú mellett. Az egész lakáson átrohantam, ami feltűnő lehetett, főleg, hogy a megmentőm is rohant utánam. Elvettem a kabátom, majd indultam sietősen a kijárat felé. Lépteim még mindig gyorsak voltak. Undorítóak a fiatal srácok. Egy ideig menekültem a fiú elől, majd sikerült utolérni-e. Végül vállán sírtam el bánatom. Elköszönéskor ő is kapott egy pofont. Hihetetlen, hogy mennyire azt hiszik a fiúk, hogy attól lesznek menőbbek, hogy hány lány bugyiját szerzik meg. Hazaérve a szobámba siettem könnyeim kíséretében, majd tusolás közben kisírtam magam és bújtam ágyamba. Éjjel aludni sem tudtam, mindenféle járt a fejemben. A hétvége hamar eltelt, Dórival skype-oltam és tanultam. Hétfőn messziről elkerültem a két fiút, semmi kedvem nem volt hozzájuk, emellett tartottam tőlük. Féltem. Ma előadások lesznek, mivel sulinapot tartanak, így nem is voltak órák tartva én meg feleslegesen tanultam. Iskolánk tehetségei fognak énekelni, verset mondani, előadni,stb.. Bementünk a hatalmas díszterembe, majd a leghátsó sorban foglaltunk helyet. Zsófival voltam egész nap, hihetetlenül kedves lány, nagyon bírom. Benny eléggé feltűnően nézett rám, amitől hevesebbé vállt szívdobogásom. Összeszedte magát és hozzánk sietett. Arcán láttam a megbánást, de nem bocsátok meg neki. Mikor odaért Zsófit megkérte, hogy hagyjon magunkra. Nem ellenkeztem, csak azt reméltem, hogy bocsánatot kér és békén hagy.

-Gyorsan mondd!-néztem rá.

-Ne haragudj a tegnap este miatt.-túrt idegesen hajába.-Azt hiszem kicsit sokat ittam. Nagyon sajnálom.

-A barátod is ide jön majd bocsánatot kérni? Együtt terveltétek ki? Ha az egyiknek nem sikerül majd fog a másiknak?-néztem rá dühösen, szemeim könnybe lábadtak.

-Tessék?-nézett rám meglepettséget mutatva.

-Mi az? Nem is tudsz róla, hogy ő is pont olyan szemét, mint te?-emelem fel hangom. Teljesen felidegesít.

-Mit csinált?-néz rám kitágult pupillákkal.

-Azt amit te.-sóhajtok.- Kérlek hagyjatok békén!-nézek szemébe, mire szó nélkül fel áll és a színpad irányába indul, ahol Benji volt. Benji mit csinál a színpadon? Teljesen elképedve figyeltem a fiút, akit rengeteg lány vett körül. Felsétált a színpadra, amikor ismét Bennyt kerestem szemeimmel.

Idegesen figyeltem Benny lépéseit a színpad felé, ahol Benji állt.

Benji mikrofont kapott a kezébe, majd kezdett is énekelni. Az első két sort énekelhette el, amikor barátja felront a színpadra, és szó nélkül húz be neki, mire Benji a földre kerül. A színpad felé kezdtem rohanni. E közben Benji még kapott párat. A tanárok próbálták Bennyt elvinni, de nem igazán ment nekik. Jó pár behúzás után kihúzta magát és viharzott a kijárat irányába. Feje lángokat tüzelt. Benjihez érve segítettem fel a földről. A sok ember félve nézte végig, ahogy Benny kisétál.

-Nagyon fáj?-nézek rá, mire morcosan nézett rám.

-Szerinted?-morogja, majd fogom meg kezét és húzom magam után le a színpadról, az orvosiba. A doktornő nem volt ott, hogy leápolja arcát, ezért én próbáltam segíteni rajta. Alsó ajka felszakadt, fertőtlenítőt tettem rá, ami csíphette, mert felszisszent. -Az arcodra jeget kell tennünk, mert feldagad.-nézek rá, ő is szemembe néz, közönyösen megköszöni, majd feláll és távozik. Arcom tenyerembe temettem sóhajaimmal együtt. Elterveztem, hogy mindenáron beszélni fogok Benjivel, hogy ne haragudjon rám.

(Bálint Andrea)

III:RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

A lány arca rémülettel volt tele,ruhái alig fedték testét. Benny szeme meg tele volt gyűlölettel. A lány kiszaladt,én meg rohantam utána,meg sem várva Benny kitörését.
-Várj.-kiáltottam a szaladó lány után.
A lány csak szaladt, nem akarta meghallani szavamat. Lerohant az emeletről, végig a folyóson két ember italát felborítva,aztán ki az ajtón becsapva maga után azt. Én is rohantam utána néhány ártatlan embert elgázolva. Kiérve az utcára a lányt kerestem,mikor a lámpa fényében rá is leltem. Észre vett ,ismét szaladni kezdett ,de már könnyen utána értem, karját megragadva magamhoz húztam.
-Elég ,engedj el!-szólt rám,könnyes szemmel.
-Ne félj, nem foglak bántani.-nyugtattam.
-Köszönöm. Mindent. Ha te nem jöttél volna..akkor talán..
-Jókor voltam jó helyen. Hogyha bántott volna az a..
-Rohadék.-fejezte be.
-Sajnálom, tényleg. Tudtam hogy ez lesz..
-Te tudtad? És hagytad,hogy így kihasználjon az a szerencsétlen?-zokogta tovább.
-Benny egy seggfej. Ezer éve a legjobb haverom, de tudom,hogy mennyire aljas módon kihasználja a nőket. Próbáltam már ezerszer leállítani,de mindig ilyen szituációkba keveri magát.
-Sajnálom. Egy naiv idióta vagyok, akit már az első pasi kihasznál . Egyáltalán mit keresek én itt? Ez nem az én otthonom. Egy hete sincs,hogy ide költöztünk ,de már az első buliban megpróbálnak lefektetni.-zokogta.
-Ne sírj, már minden rendben van. Be sem mutatkoztam. Benji vagyok. -nyújtottam kezem.
-Én meg Maja. Pár napja költöztünk Pestre a szüleimmel. Iszonyú érzés volt. De talán jobb így.-törölte le könnyeit.
-Sajnálom tényleg,az én családom sem példa értékű. -mondtam.
Hamarosan megérkeztünk Maja otthonához, aztán valami meg magyarázhatalan okból kifolyólag, kezeimmel megragadtam a fejét,magamhoz húztam,majd erőszakosan megcsókoltam.
A csókot,egy hatalmas pofon követte, melytől az egyensúlyom is megingott.
Ekkora egy idiótát. Mielőtt megmagyarázhattam volna tettemet, már nyoma tűnt a lánynak. Talán jobb is, hisz még magamnak sem tudnám megmagyarázni ezt a csókot. Egy igazi seggfej vagyok, szegény lány. Nem elég az az idióta Benny,de még én is totál kihasználtam. Dühömben két kaput is megfejeltem, ami később tuti,hogy baromira fog fájni. Miután haza értem, gondoltam dobok egy bocsánat kérő üzenetet Majának, rákerestem facebook-on. Pár perc keresés után rátaláltam Popráczy Majára. Mivel két perce posztolt egy szomorú idézetet,gondoltam online van. Meg írtam,majd el is küldtem az üzenetet neki. Hajnalig vártam az üzenetet, aztán elaludtam.
Hétfőtől kezdődtek a diáknapok, amin én is fellépő voltam. Két dallal készültem amelyeket egész hétvégén gyakoroltam. Az egyik dal az 'All of me' volt John Legend-től,a másik meg a 'Let her go' a Passanger-től.
A díszterem már tele volt egyenruhás diákokkal, már vártak rám. A színpadra felérve egyből kiszúrtam Maját, aki észre véve tekintetem azonnal félre kapta fejét. Nemsokára Benny állt mellette, ami nagyon megrémített. Beszélgettek. Tehetetlenül álltam a színpad közepén,de ahogy mondani szokták:"show must go on". A dal elkezdődött, a második sornál tarthattam,mire Benny rohant fel idegesen a színpadra. Mire észhez tértem volna, két hatalmas ütéssel kábította el testem. Abban a pillanatban már rogytam is a földre, néhány tanár oda érve mentett meg a többi ütéstől. Arra eszméltem fel,hogy valaki megragadja a kezem,majd az orvosi felé kezd húzni. Rohadtul bedagadt a szemem, de így is meg tudtam állapítani,hogy Maja ráncigáll. Hosszú ellenkezés után,a csaj valami szeszes cuccal kezdte törölgetni vérző számat,majd bedagadt szemem,ami iszonyúan csípett,de értelmetlen volt ellenkeznem. Bocsánat kérés ezrei hagyták el száját. Elegem lett belőle, úgyhogy felálltam és mentem az ajtó fel,egy "köszönömöt" dobva,mint ahogy a kutyáknak dobják oda az utolsó falatot, majd elhagytam az orvosit, ott hagyva a lányt.

(Balázs Mónika)

II.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Mikor magamhoz tértem egy férfi parfüm illata csapott meg, amitől rohadtul fájni kezdett a fejem. Valaki a karjaiban tartott és próbált sietni velem, de gondolom testsúlyom gátolta a sietésben. Fejem karján pihent, hajam arcomra tapadt, az illető fiú lihegését hallottam, majd egy hatalmas ajtón vitt be és fektetett el.

Aggódó arccal kezdte mesélni egy fehér köpenyes nőnek, hogy elvesztettem az eszméletem az iskola folyósólyán, mire a nő alaposan megvizsgált.  Miután már teljesen jól voltam felültem és megköszöntem a doktornőnek, majd indultam ki. A fiú az ajtónál várakozott rám. Magas, világosbarna hajának belőtt része szőkés volt, kék szemei csillogtak, aggódóan nézett rám, majd lágy hangon szólt hozzám.

-Jól vagy?-mért végig szemeivel, ami kissé zavarba hozott.

-Igen. Köszönöm, hogy gondoskodtál rólam.-mosolyogtam rá, mire Ő viszonozta.

-Benny vagyok.-nyújtotta felém kezét, mire én is felé enyémet és mondtam a keresztnevem.

-Szép név.-vigyorog, mire megszólalt a telefonja, csörög, de nem vette fel.

-Tartozom neked eggyel.-hajtottam le fejem, majd rövid idő elteltével néztem fel rá.

-Megelégszem a telefonszámoddal is.-kacsintott rám, majd telefonját vette elő, bepötyögte kódját, majd várta, hogy mondjam a számot.  Miután sikeresen számot cseréltünk ő sietett is órára én meg telefonáltam apának, hogy jöjjön értem. Ahogy elindultam  a kijárat felé már is üzenetem érkezett, Benny volt az. Egész nap beszélgettünk, nagyon aranyos volt. Volt valami benne, ami vonzová tette a szememben, pedig nem teljesen az ideálom, igazából ideálom sincs, a lényeg, hogy valami megfogott a fiúban.

A nap hátralévő részében ágyamban tétlenkedtem és Bennyvel üzeneteztem, Meghívást kaptam tőle egy házibuliba, ami náluk lesz holnap este. 

Másnap is sms-eztünk a tanórákon Bennyvel, sajnos nem tudtunk találkozni, mert nekem minden szünetben dolgom volt. Ezzel jár, ha új diák vagy egy iskolában. Ide -oda kellett rohangálnom, mondjuk Zsófi társaságában.

Suli után elmentem, hogy vegyek egy új göncöt estére.

Semmi olyat nem találtam, ami tetszett volna vagy az én stilusom lenne, ezért vettem egy szoknyát meg egy hozzá passzoló blúzot. Semmi érdekes, átlagos, a stílusomhoz sem passzol igazán. Haza értem, egy hosszas fürdőt vettem, aminek minden percét élveztem. Imádok fürdeni, megnyugtat. Fürdés után a hajammal foglalkoztam, majd felöltöztem, egy elegáns, visszafogott sminket raktam arcomra, majd indultam is. Nem volt bulizós hangulatom, kicsit sem, csak Benny miatt mentem.

Mikor odaértem már rengetegen voltak, piaszag és füst egyformán áradott a levegőben. Egy ismerős arcot sem láttam, ami nem lepett meg, mert nem volt baráti köröm itt. Egy ember sem, akit barátomnak tudtam volna nevezni.

Bennyt pillantottam meg, aki egy fiúval beszélgetett, de merészkedtem megzavarni őket. Benny teljes figyelmet szentelve nekem, hozott egy koktélt, majd elindultunk, hogy körbevezessen a lakásban. A szobájában kötöttünk ki. Hatalmas és fiús. Benny vigyorogva közeledett felém, ami kissé megijesztett, mintha egy pillanat alatt teljesen más emberré változott volna, mint akit eddig ismertem. Kissé hátráltam, majd a falhoz értem és dőltem neki, mire Benny közelebb jött, majd durván a falnak nyomott és csókolt meg. Nem viszonoztam, mert a dolog lesokkolt. Blúzom tolta le vállamról, majd kezdte csókokkal ellepni bőröm, mire akkora pofont kevertem le neki, hogy hátrált egy kicsit, majd kezeimet erősen megragadta. Erős és durva fogása alól nem tudtam szabadulni.

(Bálint Andrea)

II.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

Benny újra mellettem állt ,majd utat törve magának,a lány felé sietett. A lányhoz hajolt majd egy reszkető kéz vizet nyújtott át,amivel Benny elkezdte törölni az ájult homlokát. A lány hamarosan magához tért,de óvatosságból Benny az orvosiba vitte. Nekem itt már nincs keresnivalóm, gondoltam,majd társaimat követve vissza sétáltam a terembe. A hosszú folyósó,valahogy még hosszabbnak tűnt,mint reggel,egy örökkévalóságnak míg elértem a teremet. A terem előtt már ott állt Benny,majd együtt léptünk be,az utolsó óránkra,ami föci volt. A tanár Ázsiát tanulmányozta, de ez valahogy engem most koránt sem érdekelt. Benny sztorija már inkább,de óra leteltéig szótlanul ültünk mindketten,egy részt a tanár miatt,más részt meg Benny folyton a mobilját nyomkodta. Tuti,hogy azzal a csajjal beszélt. Benny egy olyan srác,aki úgy vágódik be a csajoknál,hogy eljátsza az úriembert,az igazi hőst,aztán lefekteti őket. Amúgy jó arc,ha valami para van,ő az aki mindig ott van mellettem,nem tudom mire mennék nélküle. De a csajok terén..hát nem ő a példa értékű úriember. Egyik ágyból kel,a másikba fekszik. A lányok imádják külsője meg a látszólagos jó fiús természete miatt,így nem esik nehezére lefektetni őket. Talán nekem sem a hűség meg a jófiúság az imidzsem,én is feküdtem már több tucat lány ágyában,de úgy érzem,még él bennem valmi:az emberség. Ezekkel a gondolatokkal éltem túl a földrajz órát,majd Bennyvel a büfé fele vettük az irányt. Egy sajtos tekercset vettem magamnak,Benny csak egy kávét,aztán a suli ajtó fele tartottunk mire végre elérkezett a várt pillanat. Benny elkezdte mesélni az általa kiszínezett mentőakciót. -Az a lány állati dögös. Még sápadtan is. Imádom a hosszú, barna hajú lányokat. Úgy hallottam ők az ágyban is jobban teljesítenek.-ábrándozott Benny. 
-Mi köze a hajszínnek ahhoz,hogy milyen egy csaj az ágyban?-kérdeztem nevetve. 
-Á,nagyon is sok. Ez tudományosan is meg van állapítva. De te honnan is tudnád? Te csak a sötét hajú lányokat keféled.-gúnyolódott. 
-Na ezt most fejezd be!-kezdtem komolyra fordítani a beszélgetésünket.
 -Jól van na,poénkodni sem szabad? Amúgy meg,azt hiszem,ez a lány lesz az,akit először meghúzok a suliból. Az új suliból. -Nyilván,hisz a régiből már mindenkit meghúztál.-löktem meg a vállát.
 -Azt hiszem,újra te vagy a poénzsák,ezért megosztom veled az elméletemet. Nem elég,hogy kurva helyes vagyok,de még a father is ide adta holnapra a kéró kulcsát,szóval holnap nagy party lesz nálunk. Bár két hét múlva lesz a szülinapom, úgy érzem az előtt magamévá kell tennem ezt a lányt.
 -Sok sikert hozzá haver. De nem ártana,ha mondjuk csak egyszer tisztelnéd is a nőket.-próbálkoztam reménytelenül.
 -Annyira vicces tudsz lenni néha,ez amit szeretek benned.
 -Tudod,hogy nem viccnek szántam. De rád bízom,azt teszel amit szeretnél. Na de én lépek,holnap várj meg a suli előtt.-mondtam,majd a házunk fele vettem az irányt. 
Egész este filmeztem, Kitti is pont akkor kell lebetegedjen,amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. A film végébe sikeresen bele is aludtam,csak az ébresztőóra hangja ötlött fülembe. Oltári fejfájásra ébredtem,így dobtam anyának meg Bennynek egy sms-t,hogy ma ki hagyom a sulit. Napomat alvással,meg filmezéssel töltöttem el,remélve,hogy estére a fejfájásom is megszűnik. Nyolc fele,neki kezdtem a készülődésnek,egy fehér ing akadt a kezembe,rövid vacilálás után magamra is vettem. A barna gatyámat kerestem néhány percig, aztán mivel a szennyesek között találtam rá a fekete gatya mellett voksoltam. Bennyék pár percre laktak tőlem,így nemsokára meg is érkeztem. A ház tele volt illuminális állapotú emberekkel,minden sarokban egymással összegabalyodott részeg alakok. Bennyt sehol sem találtam. Ez egy kicsit meg is ijesztett,hisz ismerem a barátomat,és tudom,hogy milyen seggrészegen. Ami még jobban megiesztett az az volt,hogy Bennyvel együtt az "elájult" lányt sem láttam sehol. Aztán az ijedség vezérletével,az emeletre szaladtam egyenesen Benny szobálya fele. Idegesen nyitottam be a szobába,mire megláttam a csajt,Benny erőszakos kezei között.

(Balázs Mónika)

I.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Mint minden 16 éves átlagos lány én is az iskolapadban haldoklom. Szó szerint. Minden egyes eltöltött perccel kevesebbet élhetek. Szívesebben tölteném az időmet mással.

Egyetlen egy emberi lény képes bevirágozni a napjaimat, Dóri (Balázs Dorottya), a gyerekkori legjobb barátnőm. Neki akkor is sikerül mosolyt csalnia az arcomra, amikor a ''depis korszakom élem''.

Ő olyan ember, aki állandóan mosolyog, aki állandóan azt mutatja, hogy boldog. Nem érdekli mások véleménye, amiért felnézek rá. Magabiztossága az égboltot éri, az önértékelésével sincs semmi baja, mint nekem.

Kívülről teljesen az ellentétem. Ő állandóan színes ruhadarabokat hord, míg én fehér, fekete szürke és bordó párti vagyok. 

Haja festett csokibarna színben pompázik. Eredetileg szőke volt, de nem tetszett neki, ezért s festéshez folyamodott. Arca szinte mindig sápadt, ajkai dúsak, szemei mogyoróbarnák, bőre hófehér. Csodálatos teremtmény. Ő az egyetlen ember, akiben teljes mértékben megbízom. Sajnos rengeteg emberben csalódtam, e miatt van, hogy nehezen bízom meg bárkiben is.

Ahogy lejár a uccsó óránk lassú léptekkel sétálunk hazafele, mint mindig. Sosem fogyunk ki a témákból, mindig rengeteg megbeszélni valónk van.Ahogy a házunkhoz értünk hosszas búcsú ölelést kaptam tőle, majd indultam be. Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy vajon milyen ebédet készíthetett anya.

Belépek a bejárati ajtón, sulis táskám dobom le a földre, majd megyek a nappaliba. Hatalmas barna dobozok hevernek szerteszét a lakásban. Apához indulok, hogy megkérdezzem tőle miért vannak itt, mire megragadja kezem és a konyha felé húz, mintha egy kötél lennék.

-Mondanunk kell valamit.-nyel egyet apa, amiből már egyből rájövök, hogy nekem nem fog tetszeni.

-Elköltözünk Magyarországra.-böki ki anya, majd mindketten rám néznek, a reagálásom várják.

Meg sem tudok szólalni, annira meglepett a dolog.

-Mondd, hogy ez nem igaz!-nézek apára, aki lehajtja fejét, mire könnyeim kezdenek folyni. -Nem! NEM! Nem tehetitek ezt velem!-ordítok rájuk, mire anya távozik.

-Sajnálom kicsim.-motyogja halkan apa, szinte rám sem néz. Tudja, hogy rá tudnám venni, hogy ne költözzünk. Igazából nem akarom, mert igazuk van.. Jobb élet vár ránk ott. Apa közeledni kezd felém, majd szorosan magához húz és karjai közé vesz, mire zokogni kezdek. Könnyeim vörös pólója szívja fel.

-Csodaszép házat találtunk. Tetszeni fog.-mondja, majd halvány mosoly ereszkedik ajkaira, közben fejem simogatja.

Szó nélkül vonulok fel szobámba. Nem akarom még jobban megnehezíteni a szüleim életét. Ezt is miattam csinálják.

Hófehér falamról kezdem óvatosan leszedni a képeimet, amelyeken az osztálytársaimmal, a legjobb barátnőmmel vagyok. Nem tudom, hogyan mondjam el Dórinak ezt. Könnyeim folynak le arcomon, majd teszem el a képeket egy mappába.

Rengeteg barna doboz van az én szobámban is. Anya gondoskodott már mindenről.

Zenét hallgattam, azokat, amelyek mindig sírásra és szomorúságra késztettek. Most ez kell nekem, pont ez.

Pár órával később, amikor valamennyire sikerült feldolgoznom, hogy legjobb barátnőm nemsokára 600km-errel távolabb lesz tőlem felöltöztem, majd hajamat gombócban kötöttem fel fejem tetejére és szép lassan indultam Dórihoz. Útközben azon járt az agyam, hogy hogyan kéne elmondanom. Számtalanszor elmotyogtam a mondatot, amit abban a pillanatban a legfelelőbbnek találtam. A francba! Nincs erre megfelelő mondat.

A szobájában ültünk és szótlanul néztünk egymásra, mire megszólal.

-Mondd.-néz szemembe, a lámpafényben, amely nem erős. Tökéletes hangulat ehhez.

-Elköltözünk Magyarországra.-veszek egy mély levegőt. Látom a döbbenetet az arcán, de hallgatok. Próbál erős maradni, de összetörik és könnyezni kezd, mire én is. Nyakamba ugrik és ölel át szorosan.- Kibírjuk.-suttogja fülembe, mire nyakába fúrom fejem és illatát szívom be. Meg akarom jegyezni ezt az illatot.

Igaza van, a mi barátságunk erős, a legerősebb. Ha nem is találkozunk minden olyan lesz, mint eddig. De az ölelések. Azok rohadtul fognak hiányozni. Az ölelései adtak erőt, hogy túléljem.

Hamar eljött a költözés napja. Dóri ölelése ismét sírásra kényszerített, majd bömbölve nyomtam puszit arcára és szállok be az autóba, a szüleimhez.

Az autó elindul én meg csak nézem az ablakból az otthonom, ami igazából már nem az, de a szívem mindig ezt a helyet fogja otthonának érezni. Mosolyt erőltetek arcomra és integetek barátnőmnek, aki könnyeit törli. Megszakad a szívem.

Több, mint 10 órát utaztunk Budapestig. Az autóban aludtam, ettem, ittam, olvastam, sírtam, nevettem, énekeltem. Csak a szokásos.

Amikor megérkezünk tátott szájjal figyelem a hatalmas két emeletes narancssárga házat, melynek hatalmas kristálytiszta ablakai vannak. Hamar körbe is nézek és kiválasztom a szobát, amelyiket szeretném. Már el is képzeltem, hogy hogyan lesz berendezve és kidekorálva. Hatalmas fehér falai világossá teszik szobám, amit igazából nem is bánok, mert imádom a fehér falakat. A legjobban az boldogít, hogy saját fürdőszobám lesz. Utáltam a régi házban, hogy osztozni kellett.

Az iskola választás ideje is eljött, és beiratkoztam egy művészeti iskolába, festészet szakra.

Az első nap apa vitt el, szavakkal próbált biztatni, majd nagy levegőt vettem és szálltam ki. Az egyenruhában eléggé hülyén érzem magam, mivel a régi sulimban nem volt, így szokatlan számomra.

Az első óra ofő volt. Be kellett mutatkoznom és mesélnem magamról, majd pár papírt kellett kitöltenem. Egy kedves lány, Zsófi lett a padtársam. Zsófi felajánlotta, hogy megmutatja nekem az iskolát szünetben. Csengetés után indultunk is, közben mesélt az osztályról, hogy kinek milyen az átlaga és  hogy nem túl jó az összetartás az osztályban.

Váratlanul fájni kezdett a fejem, majd nem éreztem stabilnak lépéseim, ezért lassítani kezdtem, majd megálltam és kezemmel a falnak támaszkodtam.

Ismét vettem egy hatalmas levegőt, majd felnéztem és indultam el, mire minden elhomályosodott. Nem volt semmi erőm, ezért a föld markába estem. Éreztem, ahogy testem a talajhoz csapódik, majd hallottam még Zsófi kiabálását is, de ekkor megszakadt minden.

(írta: Bálint Andrea)

I.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

Fekszem az ágyon,és a falat bámulom. Hogy miért? Nem tudom. Annyira messzinek tűnik. Mintha nem is a szobámban lennék. Hanem egy messzi univerzumban,konkrétan a semmi közepén. Csak én,és senki más. Na jó,én azt hiszem,kezdek megőrűlni. Túl sok fantasy-t olvasok. Vagy talán ez a hatalmas lakás az oka.Három hónapja járt le az x-faktor,három hónapja élek ebben a bolygó méretű nyeremény lakásban,kutyámmal,Okossal,na meg anyával és apával.

Valahogy minden olyan tökéletesnek tűnik körülöttem,lakás,pénz, autó, csak egy jogsi kellene, meg minden napra elegendő csaj,de valami még mindig nem oké.Valami még most is hiányzik. És ezt most nem hálátlanságból mondom,hisz valóban megvan mindenem. Erre visszatérve néhány haver,már az x óta lelécelt azzal indokolva távozásukat,hogy egy bunkó seggfejjé változtam. Talán igazuk van, de abban is biztos vagyok,hogy csak az irigység beszél belőlük,hiszen egy ilyen bunkó seggfej elérte az álmait, ők meg nem. Fogalmuk sincs,hogy mit miért teszek,szóval nem áll jogukban bele ugatni az életembe. Benny nélkül nem is tudom mire mennék,ő az egyetlen olyan haver,aki akkor is velem volt amikor egy senki voltam. Ő az aki,mindig megmondja,ha eluralkodik rajtam a hírnév a dicsőség és nemsokára észhez is térít. Talán változtam x óta,de ki nem? Bár tényleg,sokszor magam is úgy érzem,hogy egy idióta pöcs vagyok,sokszor eluralkodik rajtam a vágy és olyankor mindig arra észlelek,hogy megint átadtam magam a csábításnak.És ez napról napra csak ismétlődik. Ilyenkor legszívesebben szembe köpném magam.
Amíg ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben,észre sem veszem,hogy beesteledett.
Kopogtatnak.Ő az. Kitti.
Kitti egy gyönyörű, 18 éves,hosszú fekete hajú lány,karcsú dereka,csinos lábai,és hatalmas mellei az őrületbe kergetnek. Fél éve láttam őt először,bár kicsit illuminális állapotban voltam egy házibuliban. Csak arra emlékszem,hogy átkarol,megcsókol,aztán attól a pillanattól megszakadt a kép.
Azóta szinte minden este átjön hozzám a lány és minden reggel eltűnik,mintha mi sem tötént volna az éjszaka.
Ma is gyönyörű volt, bár sosem volt igazán az esetem. Ő az a lány aki minden pasit megkaphat,de mégis én kellek neki. Talán a pénzem miatt. Őszintén? Nem is érdekel, amíg átélhetem vele minden este azokat a csodás perceket. Talán kihasznál, ahogy én is őt. Szóval,ez azt hiszem kölcsönös.
Bejött a szobámba,közeledett az ágyam felé. Lassan,óvatosan lépkedett mint egy angyal. Egy fekete angyal. Az ágyamhoz közeledve egyre kevesebb ruha fedte a testét míg nem már csak egy melltartó maradt rajta.
Fölém hajolt,majd lázasan megcsókolt. Éreztem rajta azt a vágyat,a szenvedélyt,ami annyira szexivé teszi ezt a lányt. Heves csókcsatába merültünk,majd engem is megfosztott öltözetemtől. Amikor már az utolsó ruhadarab is lekerült testünkről egyre szenvedélyesebbe,forróbbá vált a levegő. Először a melleit kezdtem el maszírozni,puszilgatni,tudom,hogy ezt imádja. Aztán egyre lejjebb,és lejjebb,mire hirtelen kicsapódik az ajtó.
-Jajjj,bo…bocsána..t..én..nem akartam zavarni..-szólt zavartan anya.
-Anyaa!!! Nem hiszem el,hogy megint ránk nyitasz. Menj ki,kérlek!!
Anya kiment,de nem csak ő,hanem vele együtt Kitti is.
-Hova mész?-kérdeztem
-Majd ha anyucid,nem fog a szobád körül ólálkodni,akkor majd hívj.-azzal kirohant.
Egész éjjel,csak forgolódtam. Holnap suli. Újra. Első tanítási nap.Nagyszerű.
Reggel,épp hogy megittam egy kakaót indultam is a suliba,nem akartam anyával az esti szitu után találkozni.
A suli előtt,megláttam Benny-t,legalább egy ismerős arc. Őt is átíratták,a műveszeti suliba. Nagyszerű. A folyósón,mindenki bámult,mindha valami betegség lennék. Néhányan összesúgnak mögöttem, mutogatnak rám, aztán mire oda nézek úgy tesznek,mintha ott sem lennének.
Első óra osztályfőnöki. Az ofő elmondja a házirendet,a beszerezni való könyveket,aztán kimegy a teremből. Mi is követjuk a pédáját. Ahogy kilépunk a teremből,nagy zúgolódás fogad bennünket,aztán mindenki elkezd szaladni ugyanarra az irányba.
-Hívjanak mentőt,kiáltja egy tanár!
Mi történhetett? Mi is oda siettünk Bennyvel,a hatalmas tömegből kivált egy kör,a kör közepén meg egy lány feküdt. Arca sápadt volt,haja kócos. Elájult.

(írta: Balázs Mónika)