IV.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Otthon a laptopom kapcsoltam be, majd léptem fel facebook-ra. Rengeteg barátfelkérő, két üzenet, 20 értesítés. A barátfelkérőket néztem meg először. Huy Quang Le(Benji) és Péter Bence(Benny) is köztük volt, emellett az új osztálytársaim. Benjit visszaigazoltam, de Bennyt nem. Az üzeneteket nézem, Benji és Dóri. Benjiét néztem meg először. Pár sorba bocsánatot kért. Tegnapelőtt írta, de azóta változtak a dolgok. Bátorságot vettem magamon és írtam neki: " Nagyon sajnálom a mait! Tényleg! Nem akartam, hogy ez történjen. Remélem jól vagy.:)" Nehezen sikerült enter-t nyomnom, de megtettem. Ha ő félretette a büszkeségét és írt, akkor én is félreteszem. Nem nagy dolog. Vettem egy mély levegőt, majd csuktam le a laptopot...biztosan megutált, amin nem is csodálkoznék, miattam verte meg a barátja. Estére rám tört a bűntudat, a fiú facebook-on sem írt vissza, pedig "látta". Annyira utáltam ezt a helyzetet. Mindenért én voltam a felelős. A szüleim próbálkoztak feldobni a kedvem, de nem ment nekik, úgyhogy csak beraktak egy filmet, amit apával megnéztem, amíg anya a vacsorát készítette. Nagyon nem tudtam átérezni a film szomorúságát, mert egyfolytában a két fiú járt a gondolataimban. Mi lett volna, ha Benjit nem lököm el tegnap este? Lett volna értelme engedni, hogy tovább csókoljon érzések nélkül? Undorító dolgok jártak a fejemben. Vacsora után Dórival skype-oltam, elmondtam neki mindent részletesen, majd ő is beavatott a dolgaiba. Éjfél körül feküdtem le. Másnap fekete harisnyát vettem az egyenruha mellé, majd egy fehér kötött pulcsit a kék ingre, majd indultam suliba. Egyedül sétáltam el a suliig, hajam felkötöttem, mert teljesen össze-vissza állt. Beérve az osztályomba leültem a helyemre. Az első óra matek volt, hihetetlenül unalmasan telt. Szünetben Zsófival a büfébe tartottunk, amikor megláttam Benjit. Odamentem hozzá, mire el is tűnt. Úgy látszik nem akart látni. A következő óra angol volt, a tanárt nagyon bírom, viszont nagyon szarul osztályoz. Következő szünetben megkerestem Benjit az osztályában és húztam félre.-Beszéljük meg!-nézek rá, mire bólint. Megkönnyebbülten néztem rá, mire mondta, hogy nem haragszik. El hittem neki, mert semmi haragot nem láttam szemeiben, sem a viselkedésében. Szünetben még beszélgettünk Bennyről, akiről az terjeng, hogy az igazgató behívatta magához és kirúgták. Annyira bűntudatom van, hogy a két fiút egymás ellen fordítottam és kirúgták miattam Bennyt. Azt terveztem, hogy beszélek az igazgatóval és elmondom neki, hogy miattam volt és, hogy ne rúgja ki Bennyt a suliból. A tizedikeseknek és a tizenegyedikeseknek együtt volt francia másnaptól, vagyis az én évfolyamomnak és Benjiének. Nagyon klassz volt, egy francia szót sem ismertem, nagyon fel kellett zárkóznom a többiekhez, főleg, hogy haladó csoport volt. Délután az alap francia szavakat olvasgattam, hogy legalább pár szót tudjak órára. Dóri eléggé nevetett a kiejtésemen. Ő már nyelv vizsgázott is belőle, mert Párizsba készült egyetemre, bár addig még volt 2 éve. Annyira hiányzott az ölelése. Mindent megadtam volna érte. Tényleg. Mondjuk boldogított, hogy létezik az internetvilág. Ha kézzel írott levelekre kellene várnom, biztosan állandóan a postaládát nézegetném.

Másnap 2 francia volt, a díszteremben volt előadás. Csoportokba osztottak minket, minden kezdő vagy alacsony szintű egy jó franciással lett összerakva. Mázlimra Benjivel kerültem párba, aminek kifejezetten örültem, mert fél füllel hallottam, hogy nagyon jó franciából. Megkerestem Benjit, majd ültem le mellé. Kedvesen próbáltam vele beszélni, de ahogy láttam rossz napja volt, mert eléggé lehangolt, fáradt arca volt. Minden csoport kapott egy lapot, amin kb. 4 soros francia szöveg volt. A tanár végig franciául beszélt, ezért nem értettem semmit. Benjire néztem.

-Mi a feladat?-kérdeztem feszülten.

Csendben átolvasta a szöveget, majd félmosolyra húzódtak ajkai.-A csapat egyik tagjának állatokat kell utánoznia.-nézett rám.

-Ne.-sóhajtok.

-Tyúk, szamár, tehén, ló, disznó és liba. Ebben a sorrendben. -bólogatott.

-A másik tagnak mi a feladata? -Közben beszélni az állatokról, de mivel te nem tudsz franciául ... Én beszélek, te utánzol. -vigyorgott.

Sóhajtottam egy hatalmasat. -Azt hiszem nem lesz a kedvenceim között a francia.-túrtam hajamba, majd a következő 5 percben megbeszéltük, hogy mit mondd és hogy én milyen sorrendbe utánozzam az állatokat.

Mi voltunk a negyedik csoport, akinek be kellett mutatni. Benji felolvasta a feladatot a lapról, majd kezdtünk neki. Beszélni kezdett franciául én meg utánozni az állatokat. Mindenkiből kitört a nevetés. A feladat végénél tartottunk, de még mindig nevettek, a tanár is próbálta vissza folytani a nevetését, majd megszólalt.-Bemutatkozó szöveg kellett.-mosolygott rám. Értetlenül néztem rá, majd dühösen Benjire . Ennyire soha sem alázott meg senki. Szemeim könnybe lábadtak.

-Sajnálom.-arcom teljesen elvörösödött, cuccaimat, telefonomat ott hagyva mentem ki a mosdóba. Egyik wc lecsukott tetejére ültem rá. Lábaimat felhúztam és öleltem át, majd fejem pihentettem térdeimen. Gyakori póz ez nálam. Könnyeim töröltem le arcomról pulcsim ujjával, majd vertem a fejem a tőlem jobb oldalra található fehér falba.

Abban a pillanatban a legszívesebben a világon minden embernek ezt az érzést kívántam, főleg Benjinek. Annyira megbántott.

Mellkasom feszülni kezdett, szívem hevesen dobogott, nem kaptam levegőt. Próbáltam úgy beszívni, majd kifújni a levegőt, ahogy tanították. Ez lenyugtatott valamennyire, de még mindig feszült mellkasom. Úgy éreztem, hogy szívem mindjárt kiugrik a helyéről, persze most nem egy fiú miatt (ahogy általában lenni szokott), hanem rossz értelemben... A legrosszabban. Már nem mentem vissza franciára, a második órára sem . Szerencsére Zsófi utánam hozta a cuccaimat, kivéve a telefonom, nem találta. Nem hittem el. Az egész életem benne volt. Képek, Dorottya, a régi osztályom, a rokonok. Minden. Képek utazásokról, nyaralásokról, amikor Dórival voltunk a Balatonon. Nagyon fontos volt nekem az a telefon, legalább is a memóriája. Megkértem Zsófit, hogy nézze még meg, majd ezután elindultam haza, egyedül.

Lassan, zsebre rakott kézzel sétáltam. A elnyűtt martens-em néztem, ahogy haladtam lábaimmal. Könnyeim akkor is utolértek, bár inkább a csalódottság miatt, hogy Benji utál. Végül is érthető. Én is utálnám azt a személyt, aki felrobbantja a köztem és a legjobb barátom között lévő viszonyt.
(Bálint Andrea)