V.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Másnap már terveztem suliba menni, de elaludtam. 15 perc alatt valahogy sikerült felkapnom a frissen mosott egyenruhám. Kék szoknya, kék ing, harisnya és az egyenruha felső. Rá egy barna őszi kabátot, mely combom közepéig ért, majd nyakamba egy bordó sálat, ami kicsit sem passzolt a kék szoknyámmal. Hajam kócos volt, fésületlen. A konyhába csapódtam be, anya meglepetten pislogott. -Azt hittem már elmentél. -Késésben vagyok. El tudsz vinni?- veszek el egy lekváros kiflit az asztalról, majd ittam bele a tejbe. Gondolom apának szánta. -Igen. -bólintott, majd indult felvenni a kabátját és lábbelijét. -Köszönöm anya, életmentő vagy. -öleltem meg gyorsan. A kocsiban megreggeliztem, majd fésültem ki a hajam. Szerencse, hogy mindig van nálam fésű. Rögeszme. Anya és a vezetés nem igazán vannak meg egymással, ezért lassan, de biztosan mentünk. Leparkolt a suli előtt és nézett rám nagy szemeivel. -Köszi anya.-nyomtam arcára puszit, majd siettem be kezemben a táskámmal. 3 perce csengettek be. Imádtam, hogy nem volt nálam a telefonom. Nagyon foglalkoztatott az, hogy hol van, mert nálam nem volt, az biztos. A tanár előtt értem be és azonnal ültem be a padba Zsófi mellé. -Jó reggelt! Mi a helyzet?-kérdeztem mosolyogva a lánytól. -Aggódtam érted, de jó látni, hogy mosolyogsz.-mosolyodott el. -A telefonomról tudsz valamit?-jutott eszembe, hogy hiányzik. Mindig a padomon hagyom óra közben is. Arra is rákattantam, hogy a táskám nem a pad mellett, hanem a pad szélén elfektetve tartom. Megrázta fejét. -Ahh.. Pedig meg kéne találnom.-sóhajtok. -Ne aggódj, meg lesz.-simogatta hátam. -Remélem.-erőltettem mosolyt arcomra. A fizika tanárnő megérkezése után a padon elfeküdve pihentem. Benjin járt az agyam. Túl sokszor motoszkált az a fiú a fejemben, ami idegesített, mert nem értettem mi miatt. Kicsit sem az esetem. Fizika után zene óra jött, egész órán csak énekelgettünk, beszélgettünk. A régi sulimban a zenetanárnő nagyon geci volt velünk. Több oldalt irtunk, emellett olyan anyagot vettünk, amit zene iskolában tanítanak. Igen.. Tanárok. Zene után francia jött, semmi kedvem nem volt bemenni, de erőt kellett vennem magamon. Ahogy beléptem mindenki rám nézett, gondolom mert Benjinek sikerült megaláznia. Sóhajtottam egyet, majd ültem le egy padhoz, távol Benjitől. A fiú flegma pillantásaival ajándékozott meg, de figyelmet sem szentelve neki fordultam vissza a tanár felé, aki névsort olvasott, majd magyarul megkérte Benjit, hogy fáradjon vissza mellém, mivel még mindig csapatokat alkotunk és ő akart az én párom lenni, mire mindenki "húú"-gatni kezdett. Mikor mellém ült rám sem nézett. Oly annyira odébb ültem a székkel együtt, hogy majdnem egy méterrel volt köztem és a pad között. Ujjaimmal idegesen doboltam lábaimon. Idegesített, hogy nem volt a kezemben a telefon. A tanár megint lapokat osztott ki, amelyeket ki kellett tölteni mindkét tagnak. Benji hamar megcsinálta, én hozzá sem értem a laphoz, úgysem értem. A tanár felénk sétált és a lapomat nézte. -Miért nem tölti ki?- nézett rám rideg arccal. -Mert nem értem?!-húztam fel szemöldököm, majd a tanárra néztem. -Azért van egy jó franciául beszélő diákkal párban, hogy tanuljon tőle!-jelentette ki. Úgy tett, mintha nem tudta volna, hogy Benji mennyire megalázott. -Nem akarom a segítségét!-néztem a tanárra, mikor már Benji is beleszól. -Nem kell akarnod, amúgy sem segítenék neked!-nézett rám. -Nem kértem a segítséged!-akadok ki teljesen. Annyira felidegesített, hogy akkora pofont kevertem volna le neki, hogy elgurult volna a feje. -Akkor? Töltsd ki a lapot!-vigyorgott, ami annyira felcseszte az agyam, hogy hozzávágtam a tolltartóm. Olyan erővel dobtam beki, amilyennel csak tudtam. A tanár tátott szájjal figyelte az akciót, majd mikor észhez tért ránk ordított. -Azonnal az igazgatóiba, mindketten!-mutatott az ajtó felé. Nem volt szükségem többre, fel álltam és viharoztam ki, Benji meg utánam. -Azt sem tudom hol van az igazgatói. -morogtam mikor Benji végre emberségesen szólt hozzám. -Gyere.-ment előre, én meg utána. Kopogott, majd beengedett előre és ültünk le az igazgatói asztalhoz. -Ha jól tudom mindketten új diákok.-mosolyog ránk. -Igen.-bólintok. -Mi a problémájuk egymással?-nézett rám, majd a fiúra. -Semmi olyan, amit az egész sulinak tudnia kéne.-nézett Benji komolyságot mutatva arcán az igazgatónak, akinek megszólalt a telefonja. Felvette. Beszélgetett valakivel, legalább 3 percen át, ami türelmetlenné tett. -Maradjatok itt, 10 perc és itt vagyok.- megy ki az igazgató. Benjivel meg sem szólaltunk egy ideig, majd én törtem meg a csendet. -Beszéltél Bennyvel?-néztem rá. -Nem.-sóhajtott, majd nézett szemembe, amitől valamiért zavarba jöttem. -Legalább boldoggá tett, hogy megalázhattál? -Naná.-nevetett fel. -Kösz... Túl őszinte vagy.-sóhajtok, majd állok fel és indultam a kijárat felé. -Ne menj.-áll fel ő is.-Kiborul, ha engedetlenek a diákok.-értette ezt az igazgatóra. Sóhajtok egyet, majd néztem fel rá. -Néha olyan kedves vagy... Máskor meg...-csuklott el hangom. Elmosolyodott.-A viselkedésem a tiedtől függ. -Arra már rájöttem.-hajtottam le fejem. -Még jó ideig együtt leszünk francián, úgyhogy segíteni fogok. -Köszönöm.-néztem szemébe. Olyan közel volt hozzám. Mikor került olyan közel? -Nagyon utálsz? -Csak amennyire te engem.-mondja szinte suttogva. De igazából én nem utáltam... Nem tudtam rá haragudni 5 másodpercnél tovább. Arcát néztem, ajkait méregettem. Olyan szép teltek. Azon kaptam magam, hogy ajkaim övéhez értek és puszit nyomtam rájuk. Teljesen elvörösödhettem, mert olyan forróság öntött el a pillanat hevében, hogy a szívem is majdnem kiugrott. Ekkor kezdődött. Amilyen gyorsan csak tudtam el akartam onnan iszkolni.. Nem menekülni akartam előle, hanem magam akartam bújtatni a viselkedésem miatt. Megfordultam, majd készültem elrohanni, amikor megragadta csuklómat, majd fordított magával szemben. Közel rántott magához és már csókolt is meg, amit viszonoztam. Kezét arcomra simította, majd hajamra tért át, közben meg csak úgy falta ajkaim. Nemsokára belemosolyodtam a csókba, ami véget is vetett neki. Rá sem mertem nézni. 

(Bálint Andrea)