XVIII.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE (UTOLSÓ)

     Ahogyan eddig is, ájulás után a kórházban ébredtem.

Ami meglepett, hogy Benji ott volt mellettem és kezem fogta.

Arcán aggodalmat láttam, ami megijesztett. Nagyon félek, hogy mi lesz vele halálom után.

Elmosolyodtam, majd próbáltam visszaaludni, mivel megkért rá, de nem ment. Becsukott szemmel sétáltam a gondolataim között, közben Benji kezem fogta, aminek minden pillanatát élveztem.

Sötétedéskor ment el csak, mert anyának sikerült meggyőznie.

-Anya..gyere ide kérlek.-lépett közelebb a szeretett nő, majd foglalt helyet kórházi ágyamon.

-Mondd édesem.-mondta kedves, lágy hangon.

-Fogadd el Benjit... a kedvemért. Kérlek.

-Már elfogadtam édesem.-simított végig arcomon.

-Tényleg?

-Igen.-ölelt magához édesanyám.

Éjfélig beszélgettünk, elmeséltem neki mindent Benjivel kapcsolatban, legalábbis ami érdekelte. Pár dologról nem kellett tudnia, ezért azokat nem mondtam el, csak felidegesítette volna magát és nem volt rá szüksége, így is teljesen ki volt miattam. Néha azt hittem, hogy depresszióba kergettem szegényt.

     Másnap már ki is engedtek a kórházból, egy hétig ágyban kellett lennem.

Az orvos azt mondta, hogy állandóan szedjem a gyógyszereimet,amiktől pedig állandóan aludtam, úgyhogy megbeszéltem Benjivel, hogy ne találkozzunk egy hétig.

Minden nappal rövidült életem időtartama, de nem zavart, mert nem akartam, hogy Benji ágyhoz kötve lásson.

Bennyvel és Dórival minden nap beszéltem telefonon, persze nem sokat, mert mindig álmos voltam a gyógyszerektől.

Mikor egy hét múlva láttam Benjit nagyon meglepett. Énekelt nekem, emellett akkora rózsacsokorral állított be, hogy az ajtón alig fért be.

Annyira boldoggá tett.

A karácsonyi ajándékom is hihetetlen és mesés volt. Nem értettem, hogy honnan jött az ötlet, hogy kibéreljen egy egész mozit és olyan filmet nézzen meg velem, amelyik szerintem minden fiú rémálma. Ami lelkileg inkább megérintett, hogy a film végén a főszereplő férfi meghalt, ahogy én is megfogok. Emellett pár ruhát kellett vennem, hogy ne bántsam meg, mert igazából utálom más pénzét költeni, még ha ajándékot is kell vennem.

Pár nap múlva ismét meglepett Benji.

Átvert, mert azt mondta, hogy egy rokona elé kell menni-e a reptérre és megkért, hogy kísérjem el.

A reptéren persze sehol sem volt egy rokona sem.

Fél óra várakozás után már eléggé lelombozódott a kedvem, mert késett a gép.

-Mindjárt itt lesz.-csókolt meg a fiú.

-Remélem.-bújtam mellkasába.

Ujjainkat átkulcsoltuk, közben beszélgettünk mindenféle marhaságról. Jobbra pillantottam, majd vissza Benjire. Basszus.. Dóri! Elengedtem Benji kezét és szó nélkül a lány felé vettem az irányt. Lépteim olyan gyorsak voltak, mintha a halálból az életbe futnék. A lány egy helyben megállt, elengedte bőröndjét és széttárt kezekkel várt rám.

Nyakába ugrottam és szorítottam meg, szegény szinte levegőt sem kapott.

Alig bírtam elengedni.

Este Benji kettesben hagyott legjobb barátnőmmel. Rengeteg megbeszélnivalónk volt, emellett el kellett búcsúznom tőle.

-Maja.. ne kezdj bele. Velem, velünk kell maradnod.-kezdett el zokogni.

-Nincs akkora csoda Dóri. Kérlek vigyázz magadra! -öleltem át. Egész éjszaka zokogtunk és arról beszélgettük, hogy milyen lehet az élet halál után.

Hittem benne, hogy boldog lesz, de abban biztos voltam, hogy annyira nem, mint itt Benjivel.

Benjivel kísértük el barátnőmet a reptérre.

A búcsúzás nehéz volt, főleg mert mindeketten tudtuk, hogy többé nem látjuk egymást.

-Szeretlek.-suttogta fülembe könnyeivel küszködve.

-Én is. Nagyon.- leheltem hajába.

Arcára nyomtam puszit, majd indítottam útjára.

-Ne késd le a géped.-mosolyogva integettem neki, majd mikor már nem láttam, mert eltűnt a tömegben Benjihez tértem vissza.

-Úgy-e tudod, hogy nagyon boldoggá tettél?-néztem őszinte, csillogó szemébe.

-Azt akarom, hogy boldog legyél Maja.-csókolt meg, majd indultunk haza.

Másnap együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Hihetetlen örömmel és boldogsággal éltem át utolsó Karácsonyomat a szüleimmel és Benjivel, meg a családjával.

Végre megismerhettem az apukáját, aki hirtelen toppant be az ajtón.

A két család hihetetlen módon megtalálta a közös hangot, békésen telt a Karácsony. Az anyák nagyon jól kijöttek egymással, ahogyan az apák is.

Benjinek egyik friss közös képünk festettem le.Annyira nem lett rossz, sőt..kifejezetten tetszett.

Már éjfélre nagyon gyengének éreztem magam, persze állandóan mosolyt erőltettem az arcomra, de a szívem állandóan szúrt, emellett borzasztóan gyorsan fáradtam.

Miután Benjiék elmentek írtam egy levelet a szüleimnek, amolyan búcsú levél.

Nehezemre esett minden mozdulat, főleg a könnyeim letörlése. A levél végére a toll kiesett a kezemből és lefejeltem az asztalt.

     Mikor ismét felébredtem a megszokott kórházi teremben ébredtem.

Ott volt anya, apa, Benny, a szülei, de Benji nem.

Bennytől búcsúztam el, amikor Benji ziháltan betoppant be az ajtón.

Szemei már lángban égtek, haja szokásosan kócos volt.

Sikerült még pár mondatot váltanunk, de nem tudtam elbúcsúzni tőle.

Erőm hagyott el, majd egy fehér fényt láttam. Nem bírtam küzdeni ellene.

Egy hónappal későbbi újságcikk rövidített tartalma:

A 2014-es x-faktor győztese Huy Quang Le péntek éjszaka öngyilkos lett.

Karácsony után barátnője halála mély lelki fájdalmakat okozott a fiúnak, amelyeken nem tudott túllépni. Benji pszichológushoz is járt, a doktornő szerint a fiút nagyon megviselte a lány halála, zavarodott volt, emellett hallucinált is.

Ez egy modern tündérmese, nincs boldog befejezés.

VÉGE
(Bálint Andrea)
Megemlítenénk, hogy az utolsó három részt Porpáczy Kitti kedvéért irtuk.
Köszönjük a figyelmet <3

XVIII.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE (UTOLSÓ)

     Tudom,hogy egy bunkó paraszt módjára viselkedtem Zsófival,de inkább gyűlöljön,mintsem reménytelenül szeressen. Így nekem is könnyebb volt vele megszakítanom minden kapcsolatot,később majd ő is belátja,hogy így volt a legjobb. Iszonyú napom volt,egész szünetben nem láttam Maját,hívtam nem vette fel,sms-ek ezreivel bombáztam,arra sem érkeztek válaszok. Gondoltam,biztos le volt halkítva ezért nem vette észre,hogy keresem. Meg amúgy is órája volt,szóval nem fektettem az agyalásra nagy hangsúlyt, az viszont zavart,hogy egész nap egy szót nem hallottam felőle,hisz borzasztóan hiányzott. 

Furcsa érzés fogott el,de próbáltam minden nem oda illő gondolatot kitörölni fejemből. Az órák iszonyú lassan teltek,irodalomból dogát írtunk,ami nem is lett volna baj,hisz jó vagyok belőle,de most kénytelen voltam üresen beadni a lapot.

-Huy Quang Le úr,végzett már?-kérdezte a tanárnő,mire kinyitotta üres dolgozatom lapjait.

-El se kezdtem. Sajnálom,nem megy.

-Pedig maga az egyik legkiválóbb diákom. Nem szeretne még egy kicsit próbálkozni? -kérdezte kedvesen a tanárnő.

-Nem. Ne haragudjon.

-Csaknem beteg? El kellene mennie az orvosiba. Majd rendbe szedik a baját.

-Nem vagyok beteg.... Vagy de,azt hiszem mégis ellátogatok a doktornőhöz.

-Gyógyulást Huy Quang Le úr.-mosolygott,mire kisétáltam az ajtón. Igazából be sem mentem az orvosiba,csak valahogy muszáj volt kiszabadulnom a teremből. Még lett volna egy torna órám,de gondoltam iratok majd anyával igazolást. Hazafele indultam, amikor csörgött a telefon. Megörültem,hogy Maja végre észre vette hívásaimat,de nem Maja hívott. Benny volt az,és kissé meglepetten vettem fogadtam a hívását. -Igen?-kezdtem.

-Szia. Ne haragudj,hogy zavarlak,de sürgősen be kell jönnöd a kórházba.-éreztem,ahogy elhagy az erőm és egy padra rogytam.

-Mi történt Majával? Jól van? Mondj már valamit!

-Jól,vagyis azt hiszem. Gyere gyorsan,még alszik,majd mindent elmesélek. Rohantam a kórházba, mint az őrült, két ártatlan embert is félre lökve. A kórház előtt rengeteg ember álldogált,figyelembe sem véve őket berohantam az épületbe,majd hosszan a fehér folyosón. Egy ápolónő állt egy ajtó előtt, oda szóltam.

-Maja. Hol van Maja?-kérdeztem idegesen.

-Kicsoda?-nézett értetlenül.

-Maja. Porpáczy Maja. Elájult,nemrég hozták be. -Jajj,tudom most már kiről beszélsz. Jobban van,de sajnos nem engedhetem,hogy bemenj hozzá. Csak felzaklatnád,és ezt Maja egészségéért nem engedhetem. Csak családtagok mehetnek be.

-A barátja vagyok,kérem engedjen be.

-Az előtt szintén itt volt egy fiatal úr,aki pont úgy mint maga,azt állította,hogy Maja barátja.

-Benny. Rohadék. Szóval izéé..kérem engedjen be,vagy legalább mondja meg,hogy hol találom,muszáj,hogy lássam.

-Jól van,látom,hogy mennyire aggódsz érte. A hetes teremben van,de légy csendben,az előbb még aludt. És ne feledd:öt perc és kint vagy.

-Rendben,köszönöm-rohantam a hetes terem fele.

-Héé fiam,másik irányba-szólt utánam az ápoló.

-Ő..igen..-rohantam most már a helyes irányba. Maja terme a folyosó végén volt. Közeledve az ajtó fele,lelassítottam lépteimet. Halvány fény sugárzott ki ablakából. Még aludt,de nem volt egyedül. Benny is vele volt. Abban a pillanatban állt fel székéről, majd Maja fölé hajolt, megcsókolta a lány ajkait,majd kifele lépkedett. Normális esetben berohantam volna és szétvertem volna azt a kis gyökeret,de most képtelen voltam a haragra. Ez a helyzet minden,csak nem normális. Maja állapota napról-napra rosszabb,és sosem lehet tudni,hogy mikor..Gondolatimat nemcsak,hogy Benny,de még egy könnycsepp is megszakította.

-Óvatosan járkálj,még alszik. Az orvosok azt mondták,hogy kell hagyni pihenni. Légy erős,haver.-elfordította fejét,de könnyét ő sem tudta már eltakarni.

-Te is.-veregettem meg a vállát,majd besétáltam a terembe. Az ágy melletti székre kuporodtam,mire előtörtek belőlem az emlékek. Egy hónap telt el azóta,amióta utoljára kórházban volt Maja. Miattam. Hazudtunk egymásnak,amikor mindketten tudtuk a másik érzéseiről. Arca sápadt volt,keze hideg. Nem akartam felébreszteni,de kinyíltak gyönyörű szemei.

-Itt vagyok. Pihenj még,itt maradok veled.-nyomtam csókot homlokára,mire bezárta szemeit. Három óra telhetett el,mire megérkezett Maja anyukája. Mondta,hogy késő van,menjek inkább haza,majd ők vigyáznak a lányra. Rövid ellenkezés után,beláttam,hogy nekem is szükségem van a pihenésre. A sötét szürke utcák annyira távolinak tűntek. Konkrétan minden földi dolog egyre távolabb került tőlem. A mi világunkban csak két személy létezett. Maja,meg én. Nem volt ott pénz, nem volt ott gazdagság,csalás vagy hazugság,ármánykodás vagy megcsalás,csak mi voltunk,és senki más. Ez a világ ezen a földön,már nem fog kiteljesedni. Ezen a földön nem.

Hazaértem, de senki sem várt otthon. Egy levelet hagyott anya,hogy későn ér csak haza,letett az asztalra 2000ft-ot,hogy rendeljek belőle pizzát. Sosem utasítanák vissza egy olyan ételt, mint a pizza,de úgy érzem,ha most meg kellene ennem,tuti,hogy kihánynám. Filmezni akartam,de aztán attól is elment a kedvem. Okos próbált felvidítani,de ő sem járt nagy sikerrel. Letusoltam,majd az ágyba vetettem magam,képtelen voltam nyitva tartani szemeimet. Hamar elkapott az álom,pontosabban a rémálom. Kegyetlen volt az éjszaka,sosem vártam még ennyire a virradást. Reggel egy sms fogadott,Maja nevét látva,majd kiugrott szívem a helyéről. „Mondta anya,hogy egész este mellettem voltál. Köszönök mindent,imádlak hercegem. Csók, UI:kiengedtek a kórházból,de egész héten pihennem kell a javulás érdekében. Nagyon hiányzol,de kérlek ezen a héten ne gyere át. Ígérem minél hamarabb meggyógyulok,és akkor minden olyan lesz, mint régen. Szeretlek<3”

Maja jobban van! Istenem,köszönöm. Vigyázz rá kérlek,ne vedd el tőlem. Szükségem van rá,képtelen vagyok nélküle élni.

     A héten csak skype-on beszéltünk,ami eléggé megviselt. Embertelenül hiányzott az a lány,és azt hittem,hogy nem jön el már végre a vasárnap, amikor láthatom Maját. Egy hét múlva karácsony,és gőzöm sincs,hogy mit adhatok neki. Különleges lánynak,különleges ajándék jár.

Vasárnap reggel,hatalmas mosollyal arcomon ébredtem. Pár óra és újra láthatom a szerelmem. Remélem,én is pont úgy hiányoztam neki,mint ő nekem. Gyorsan felöltöztem,egy pici parfüm,majd útnak indultam. Tegnap sikerült a rendőrrel is a vezetésem,így pár nap múlva küldik a jogsit. Annyira vártam már,hogy beültessem a csodaszép lányt a csodaszép autóba. Ma viszont még gyalogolnom kellett,így az első virágüzletbe vettem 100 szál vörös rózsát. Felajánlotta a virágárus hölgy,hogy kollégája kiszállítja autóval,de nem láttam szükségesnek. Gondoltam,majd én elbirkózom vele. Azt hittem mindkét karom leszakad Majáék házáig,aztán mégsem. A 'Let her go'-t akartam neki énekelni,de nem akartam,hogy úgy értelmezze,hogy el akarom engedni. A házuk előtt ezért a következő dalt kezdtem el:„Cause all of me,loves all of you,love your curves and all your edges,love your perfect imperfections..” A dalt hallva,Maja az ablakhoz rohant,majd pár perc után édesanyja nyitott ajtót,boldog mosollyal fogadva,mire Maja is leért már az emeletről. Én csak folytattam „How many times do I have to tell you..” Maja és szülei szemei könnyben úsztak,a végére már én is bőgtem mint egy gyerek. -Szeretlek.-adtam át a rózsákat,majd borultam a lány nyakába.

-Én is szeretlek. Ez csodálatos volt. Köszönöm Benji. Leírhatatlan élményt szereztél nekem.

-Én köszönöm,hogy vagy nekem.-mondtam,figyelembe se véve a két szülőt körülöttünk. Maja szobájába érve hatalmas csókcsaták indultak ajkaink között,nem érdekelt semmi,és senki,csak Maja. Hamarosan már anyaszült meztelenül feküdtünk egymás karjai között,kielégültem,boldogan. Sosem volt még ennyire érzéki,ennyire szenvedélyes a szeretkezés közöttünk,képtelenek voltak ajkaink elválni egymástól.

Egy telefon csörgés szakította meg románcunkat,Benny hívta Maját,de nem reagált a hívásra.

-Vedd fel nyugodtan. Úgyis már végeztem veled.-mondtam nevetve.

-Gonosz vagy,remélem tudod. -morogta.

-De te pontosan így szeretsz.-csókoltam ajkaira.

-Tudom.-csókolt vissza Maja.

Nemsokára elindítottunk egy filmet,de inkább figyeltünk egymásra,mint Johnny Depp-re.

-Itt alszol,igaz?-kérdezte Maja.

-Ha a szüleidnek sem gond,akkor persze. Amúgy is téli szünet van.-amúgy meg most esett le,hogy holnap nincs suli. Egy hét,és Karácsony. Egy Karácsony azzal a lánnyal,akit szeretek. Talán apa is hazalátogat pár napra.

A szülei simán belementek,hogy maradjak,ezért az egész éjszakát Maja karjai között töltöttem. Felemelő érzés volt a szerelmem mellett ébredni. Hamarabb ébredtem,így anyukája segítségével összedobtunk egy kis reggelit Majának.

-Ágyban reggeli? Ez volt minden vágyam. Imádlak te vietnámi Isten.-nevetett a lány a meglepetésnek.

    Reggeli után elvittem Maját a Westend-be. Mondtam,hogy bármit amit lát és tetszik neki,azt megkapja tőlem Karácsonyra. Ekkor még nem tudta,hogy mi is az ő igazi ajándéka. Egy sálat,meg egy ruhát választott, annyira látszott,hogy örül neki. Vásárlás után moziba mentünk,de nem a szokásos menetben zajlott le,ugyanis kibéreltem a mozit kettőnk részére. Csak ő meg én,és egy szívszorító film. A Titanic.

 Szóhoz sem tudott jutni Maja a döbbenettől. Annyira jó volt őt boldognak látni. A film végét mindketten sikeresen megkönnyeztük. Utána elmentünk még vacsorázni,majd megbeszéltük,hogy ma Maja alszik nálam. A következő három napban filmeztünk,pihentünk,koriztunk,síeltünk,és szánkóztunk egyszerre. Csodássá akartam tenni Maja napjait.

     A csütörtöki nap volt boldogságának a tetőpontja. Reggel elvittem a már megkapott jogsimmal a repülőtérre ,füllentvén,hogy unokatestvérem elejébe kell mennünk. Unokatestvérem helyett viszont egy sokkal fontosabb személy érkezett Maja számára. Ez a személy meg nem volt más,mint Maja legjobb barátnője, Dóri.

Pár napja beszéltük meg,hogy meg kellene lepnünk Maját,Dóri is tudta,hogy Majának szüksége van rá. A legboldogabb pillanatot jelentette számomra Maja arca,amikor megpillantotta Dórit. Azonnal nyakába szökött majd egy fél óráig kb. csak ölelték egymást. Úgy érzem,most már Maja élete is valóban teljes. Dóri szombatig marad,a Karácsonyt már Erdélyben tölti. Az autóban is zokogás meg hálát kifejező szavak ezrei hagyták el a lányok száját.

Hazavittem a két lányt,majd magukra hagytam,biztosan ezer dolog van, amit ki kell vesézzenek. Otthon meleg vacsival várt anya,ami furcsa módon még ízlett is. Este megnéztünk két karácsonyi filmet , kitudja,hány éve volt amikor utoljára filmeztünk.

Hamar eljött a szombat,nehéz volt a búcsú a két lány számára. Vasárnap reggel átmentem Majához karácsonyfát díszíteni,közben édesanyja sütött nekünk kalácsot.

Vidám karácsonyi zenéket hallgattunk,és olyan jó volt a család részeseként érezni magam.

Megbeszéltük,hogy este átmegyünk anyával hozzájuk,így legalább anya sem kell egyedül karácsonyozzon,és nekem sem kell Maja nélkül.

    Délután anyának is segítettem fát díszíteni,öt éves lehettem, amikor utoljára csináltuk közösen a díszítést. Sokat változtam egy év alatt,és ez mind Majának köszönhető. Egyszer csak kopogott valaki az ajtón. Apa volt az. Annyira jó volt újra látni,teljesen megváltozott,még szakállat is növesztett. Rengeteg ajándékot hozott,és rengeteg történetet. Az ajándékok felbontása után átmentünk Majáékhoz,és annyira jó érzés volt együtt látni a nagy családot.

Annyira fantasztikus volt Maja ajándéka egy gyönyörű festmény rólunk,meghatott teljesen. Fél háromra értünk csak haza. Hazaérve azonnal ágyba bújtam.

     Másnap reggel délig  aludtam.

Egy hívás ébresztett fel,Maja szülei hívtak,hogy a lányuk nagyon rosszul van. Azonnal a kórházba rohantam,szívem hevesen zakatolt.

A teremben már Benny,és Maja szülei is ott voltak,szemük vörösre sírva. Az ágyhoz közeledtem,sírva a fájdalomtól,attól,hogy nem én fekszem ott a lány helyett..

-Benji..-mondta halkan az angyal.

-Maja..kérlek.. ne hagyj el,maradj velem,neked nem itt..neked még..-zokogtam -Ne..köszönöm,hogy itt vagy velem,remélem,hogy fent majd..-ennyi volt. Többet nem szólt.

-Maja! Majaa. Szeretlek.Hallod? Válaszolj! Ne,ne hagyj itt,vigyél magaddal!Majaa…-ordítottam,de a lány már nem felelt.

Ismét a székre rogytam,ordítottam,bőgtem,majd ismét kezdtem elölről. A szülei próbáltak vigasztalni,mikor még magukat sem tudták. Egy utolsó csókot leheltem ajkára Majd fülébe súgtam: „Megyek veled”.

(Balázs Mónika)

XVII.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

     Benny kérdésére választ sem tudtam adni, mert kirohant és magával vitte a telefonom. Felkeltem és siettem utána.

-Hé.Legalább hallgass meg!
-Mit kell ezen hallgatni? Olvastam, hogy szereted. Egyáltalán sikerült eldöntened, hogy melyikünket bolondítsd?-kelt ki magából. Szemei szikrákat szórtak.
-Sajnálom Benny..-kezdtek könnyeim potyogni.
-Miért nem mondtad el?-hallottam elérzékenyült hangját.
-Mert nem akartalak összetörni. Mert tudom milyen.. Én is rajtakaptam azt a személyt akit szeretek valaki mással. Óvni akartalak a fájdalomtól.-kezdtem zokogni. Könnyeim ezrei csordultak végig arcomon.-Annyira sajnálom.-léptem hozzá közelebb.
-Ne gyere közelebb! Undorító vagy. Nem hatsz rá már a könnyeiddel.
-Én tényleg boldoggá akartalak tenni!
-Úgy hogy közben a legjobb barátommal is vagy? Ne nevetséges.-nevette el magát gúnyosan.
-Én tényleg szeretlek!
-Igen? És hogy? Hmm? Papucsként?-nézett rám könnyekkel tele szemeivel.-Mert ebben a pillanatban úgy érzem, hogy csak kihasználtál.
-Nem! Barátként, a lelki társam és támaszom ként!
Szemeiből könnyei csordultak ki, majd kinyitotta az ajtót. Egy pillanatra visszanézett rá, majd lesütötte szemeit és távozott..
-Benny.. Kérlek.-léptem utána.
-Le kell nyugodnom, most hagyj. -mondta hátra sem nézve.
Ebben a pillanatban utáltam magam, ekkor bántam meg, hogy ismerem és szeretem Benjit, még ha boldog vagyok is vele. Semmi sem tart örökké, ahogy ez sem fog.

Teljes mértékben megértettem Benny érzéseit, hisz megcsaltam. Elbasztam.

Nem akartam ilyen mértékű fájdalmat okozni senkinek sem. Főleg nem olyan embernek, aki szeret és mindent megtesz értem. Tudom, hogy velem lenne az utolsó perceimben akkor is, ha mérhetetlen sérelmet okoztam neki. Nem is inkább sérelmet, hanem csalódottságot.

     Anya jött ki a nappaliból a hangzavar miatt.

-Történt valami?-nézett rám.

-Szakítottunk Bennyvel..illetve ő velem.-néztem anyámra.

-Miért? Szeret az a fiú...-sóhajtotta.

-Megcsaltam egy olyan fiúval, akit én szeretek.-mondtam el az igazat, semmi értelme hazudni mindenkinek, úgy is kiderül.

-Benjinek?-emelte fel megdöbbent hangját.-Szegény Bence.-sóhajtott.

-Áthívom vacsorára Benjit.

-Miért?

-Mert azt akarom, hogy megismerjétek.

Ismerem.-sóhajtott, majd fordult meg és ment vissza a nappaliba.

Persze, hogy ismeri, hiszen volt alkalma elmondani Benjinek, hogy beteg vagyok.

Telefonom kerestem a zsebemben, de nem találtam. Benny elvitte.. Biztos voltam benne, hogy végigolvas minden üzenetet, amit Benjinek írtam.

A falnak dőltem, majd ültem le,

Gondolkodni akartam, hogy mihez kezdjek ezek után.

Az első lépés az, hogy átmenjek Bennyhez bocsánatot kérni és visszavenni a telefonom.

A második, hogy bemutassam a szüleimnek Benjit.

A harmadik Zsófi.. ettől tartottam a legjobban, főleg mert tudom, hogy milyen hisztigép.

     Felvettem meleg őszi kabátom, majd indultam át a fiúhoz.

Az anyukája nyitott ajtót.

-Jó estét.-köszöntem illedelmesen. -Benny itthon van?-néztem anyukája szemében.

-Szia Maja. Igen, a szobájában van. Nyugodtan menj fel.-simogatta meg vállam.

-Köszönöm.-erőltettem egy hamis mosolyt arcomra, majd sétáltam fel a lépcsőn.

Mély levegőt vettem az ajtaja előtt, öklöm szorítottam meg és kopogtam, majd benyitottam.

Benny meztelen felsőtestén azonnal megakadt a szemem.

-Mit keresel itt?

-Beszéljük meg.-néztem rá.

-Nincs mit megbeszélni.

-De..nagyon sok minden van..-ültem le ágya szélére.

-Például?-nézett rám.

-Legyünk barátok.. úgy, ahogyan az elején is voltunk.

-Azt hiszed, hogy nekem menne?

-Azt hittem, hogy halálomig szeretnél mellettem maradni...-motyogtam.

-Ez igaz, de nem így.

-Ha már nem viszonzom úgy az érzéseidet akkor már nem is szeretsz?

-Maja...ez nem ennyire egyszerű. Szeretlek, de úgy nem megy, hogy a legjobb barátom oldalán vagy.

-Menne..csak az akaratod kell. Tudom, hogy erős vagy.-álltam fel.-Csak legyél a barátom és a támaszom, ahogy eddig. Kérlek.-léptem közelebb hozzá és öleltem meg.

-Maja..-nyögött fel.

-Kérlek Benny.- bújtam nyakába.

-Kérhetek valamit?-nézett le rám.

-Természetesen.-néztem szemeibe. Makulátlan arca ismét varázsába vett.

-Egy utolsó, búcsú csókot.

-Ha ezt szeretnéd.-néztem szemébe.

-Ezt.-kezével fejem ragadta meg és csókolt meg vadul, a csók egyre gyengédebbé és kedvesebbé vált.

Nehezen vált el ajkaimtól.

Legalább 2 órán át beszélgettünk, közben a telefonomat is visszaadta.

Hazakísért, majd Benjit hívtam fel, hogy vacsorára jöjjön át.

Tusoltam és vettem fel kényelmes ruhát.

     Benji este 8 után jött át. Apa nagyon örült, hogy végre megismerheti, mivel meséltem neki róla pár dolgot, de anya nem mutatta érdeklődését a fiú iránt.

Ahogy láttam nagyon zavarja, hogy nem Benny ül Benji helyén. Gondolom, mert miatta vágtam fel a karom és ellenszenves számára a fiú, amit megértek, mert tudom, hogy félt a csalódástól.

Benjin látszott, hogy feszült és idegesítette az, hogy anyám állandóan megvető pillantásokat intézett felé. Engem is kezdett felhúzni vele, de nem akartam veszekedni senkivel..ma este nem. Miután befejeztük a vacsorát Benjinek megmutattam a házat, végül a szobámban kötöttünk ki.

Kissé szokatlan volt számomra, mert Dóri hívott skype-on én meg felvettem. Nem szeretek más társaságában beszélni vele, főleg nem kamerán. Bemutattam őket egymásnak. Benji végig mosolygott, olyan édes volt, ahogy beszélgettek.

Fél órácskát kameráztunk, majd összebújtunk kicsit Benjivel. Fura érzés kerített hatalmába, hogy az ágyamban fekszünk.

     Sikeresen elaludtam mellette, de reggel amikor szólt az ébresztőm nem volt mellettem.

Szerencséje volt, mert eléggé hisztis állapotomban voltam. Rosszat is álmodtam, emellett nem aludtam túl jól.

Egész reggel anyával kiabáltam, hogy hova tette el a dolgaimat, ennek ellenére nyugodt hangnemben válaszolt mindenre.

Apa vitt el suliba, puszit nyomtam fejére, majd mentem be a hatalmas épületbe.

      Ahogy beértem az osztályomba beültem a padba. 

Fura volt, mert Zsófi nem volt még ott, pedig ő mindig előttem szokott beérni. Rossz érzés kerített hatalmába? Mi van ha már tudja és azért nem jött, mert nem akar egy olyan undorító lányt látni, mint én?

Fejem a padon fektettem el kis ideig. Nemsokára Zsófi megérkezett, lepakolt, majd ült mellém. Nyugodt arca vöröslött, biztosan a hidegtől.

Tökéletes lány.. Benji jól döntött? Jól tette, hogy engem választott? Nemsokára a föld alatt leszek.. ezt érdemli?

Akárhányszor Zsófit kezdtem vizsgálni szemeimmel az órák alatt mindig ezek a kérdések jutottak eszembe.

     Utolsó óra előtt Zsófival az udvarra mentünk ki. Egy padon foglaltunk helyet. Ilyenkor mindig megvártuk, hogy a többi diák bemenjen az épületbe, akik kint voltak.

Mikor indulni akartam hatalmas pofont kevert le nekem a szőke szépség.

Szemeimmel rámeredtem.

-Mit csinálsz Zsófi?

-Miért tetted? Miért veszed el tőlem Benjit? Ő úgy sem szeret! Megcsalt, engem viszont nem! Nem szeret téged Maja.-kezdett zokogni.

-Igen? Ne légy biztos benne, hogy nem csaltak meg.- néztem mosolyogva a lányra. Provokálni akartam, hogy érezze ő is azt a fájdalmat, amit akkor okozott amikor bejelentette, hogy lefeküdt Benjivel.

-Hülye ribanc.-ugrott nekem.

-Lenyugodhatnál.-fogtam le kezeit. Ekkor már olyan szinten felidegesített, hogy képes lettem volna megölni.

-Te ne mondd nekem, hogy mit csináljak.-nézett könnyes szemeivel enyéimbe, ekkor ismét mosolyra húztam számat. Kezei kiszabadultak enyéim közül, majd akkora pofonokkal illette arcom, hogy elvesztettem eszméletem és a földön kötöttem ki.

(Bálint Andrea)

XVII.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

     Írtam Zsófinak egy sms-t,hogy tíz fele jöjjön át,és tisztázzuk a dolgokat. Azért írtam tíz órát,mert nyolcra Majáékhoz megyek vacsorázni. Korán volt még,így nem nagyon akartam belegondolni,hogy,hogy fog elsülni az este. Hamarosan válaszolt is Zsófi.
Zsófi:„Nagyon fontos? Rengeteg házim van. Meg amúgy is,nem hiszem,hogy tízkor csak úgy elengednek bárhová. Holnap nem ér rá?”
Én: „Ha nem lenne fontos,szerinted átrángatnálak tízkor magamhoz?”
Zsófi: „Kezdjek előre parázni?”
Én: „Nem szükséges. Akkor tízkor. És ne késs. Addig meg van pár elintéznivalóm,szóval ne keress”
Zsófi: „Oké bunkókám :*”
     Hazaérve gyorsan letusoltam,majd a szekrényem előtt időztem pár percet. Gőzöm nincs,hogy mit vegyek fel. Sosem mutatott be még egy csajom sem a szüleinek. Azt hiszem,ilyenkor valami elegáns göncöt kell felvenni. Kék vagy barna ing? De hát nincs is barna ingem. A kék meg a szennyesbe van. Volt egy ősrégi rózsaszín ingem. Talán egyszer ha volt rajtam,még az uncsim ballagásakor. Most komolyan,azt várják el az égiek,hogy egy rózsaszín ingben állítsak oda azokhoz az emberekhez,akik vasvillával kergetnének ki a házból? Azok után amiket a lányukkal tettem,konkrétan a hátuk közepére sem kívánnak. Annyira rettegek ettől a találkozótól. Én próbálom megmutatni a jófiú oldalam,és pozitívvá változtatni a rólam kialakult képet,de ezekhez mind két ember kell. Ha ők elutasítóan fogadják a próbálkozásaimat,akkor egy zűrös estének nézhetünk elébe.
Szóval rózsaszín ing. Gyorsan magamra kaptam,de a tükör előtt magamat látva, egy vattapamacs jutott először eszembe. 

Általában nem használok hajzselét,hisz imádom,és a csajok is imádják ha kócos a hajam,de úgy érzem,hogy a helyzet most megköveteli a használatát. Nem volt könnyű megállítani rakoncátlan tincseimet,de hosszú szenvedés árán az is sikerült.
     Az órára pillantva megállapítottam,hogy fél nyolc. Egy igazi úriember,sosem késik,sőt inkább pár perccel hamarabb megérkezik az adott helyszínre.
Nos,mivel Benji és az úriember fogalma nem kompatibilis egymással,így kénytelen voltam összeszedni magam,és sietni. Az ajtót kinyitva döbbentem csak rá,hogy nincs rajtam gatya. Jesszus egy boxerben akartam elindulni Majáékhoz? Kénytelen voltam vissza rohanni a szobámba,mire sikerült kikotornom szekrényemből egy fekete nadrágot. Picit gyűrött volt,de kénytelen voltam így felhúzni.
Most már gatyával indultam ki az ajtón,de eszembe jutott,hogy nem mehetek üres kézzel oda. A konyha asztalon lévő vázából kivettem anya ma kapott virágcsokrát,majd a polcról egy üveg bort. Azt hiszem most már tényleg minden megvan az induláshoz. Zsebembe nyúltam,és éreztem,hogy valami nincs rendben. A telefon. Basszus azt hol a francba hagyhattam?
Ismét felrohantam a szobámba,szerencsémre az ágyamon hevert.
Azt szokták mondani,hogy balszerencsét hoz,ha induláskor valamit elfelejtesz magaddal vinni,majd vissza mész utána.
Bár én nem vagyok babonás ember,de azért ez már durva,hogy harmadszorra is valamit elfelejtek magammal vinni. De fő a pozitív hozzáállás. Egy fress úriember vagyok (legalábbis ebben a pillanatban mindenképp),aki jól néz ki,és makulátlan a külseje.
     Pontosan nyolc óra lett,mire Majáékhoz értem. 

Mély levegőt vettem,majd bekopogtattam. Az anyukája nyitott ajtót,kedvesen mosolygott,de láttam valami megvetést a szemében. Nem fektettem erre nagy hangsúlyt.
Maja csókkal köszöntött,majd a konyhába vezetett. Az asztal szépen fel volt díszítve,még egy gyertya is ékesedett közepén. Rengeteget dumáltunk vacsora közben édesapjával, sok mindent mesélt Maja gyermekkoráról,amire a lány mindig elpirult. Édesanyja csak szótlanul pásztázott ami feszültté tette a hangulatot. Próbáltam vele is szóba elegyedni,de mindig rövid válaszával zárta le a beszélgetést. Megértem,hogy haragszik rám,de mindenki megérdemel egy második esélyt. Tudom,hogy nehéz elfogadnia,hogy nem a tökéletes Benny ül a helyemen,de ha nem adnak rá esélyt,hogy megismerjenek,akkor könnyű elítélni. Én is elmeséltem,hogy mi a helyzet a szüleimmel,meséltem apumról aki alig tartózkodik velünk,és,hogy kb. nélküle nőttem fel. Ezt hallván édesanyja is picit megenyhült,és egyre őszintébb mosolyokat küldött felém. A vacsora végére már a hangulat is kellemesebbé vált aminek én kifejezetten örültem.
Utána Maja megkért,hogy maradjak vele,ezért gyorsan írtam egy sms-t Zsófinak,hogy holnap a suli fele beszéljük csak meg a dolgokat.

 Maja hamar el is aludt,én meg nemsokára haza is mentem. Nem akartam,hogy a szülei reggel is ott találjanak. Nem akartam,hogy azt higgyék,hogy csak megdugni akarom a lányukat. Annak a Benjinek már annyi.
Másnap reggel,már a ház előtt várt Zsófi.
-Szia édes. Na halljam,mi volt olyan fontos,amiről beszélni szerettél volna?-tekeredett nyakamba.
-Még most is szeretnék beszélni. Szóval Majáról.
-Mi van azzal a ribanccal?-távolodott el tőlem.
-Először is. Maja nem ribanc. Másodszor meg kibékültünk.-mondtam közönyösen.
-És ezt csak így nagy lazán beköpöd?
-Aha.-mondtam szemrebbenés nélkül.
-Mekkora egy paraszt vagy.-csattant egy pofon az arcomon.
-Mindig is az voltam.-értünk be a suliba.
Mindketten ellenkező irányba folytattuk utunkat.

(Balázs Mónika) 

XVI.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

     Boldogságom másnap reggelre sem csillapodott. Bennyvel mentem suliba, ahogy mindig mostanában.
-Miért hazudtál tegnap?
-Egyedül akartam lenni.. Gondolkodni akartam.
-Miről?
-Rólunk.-néztem fel rá.-Délután beszéljük meg. Jó?
-Suli után nincs időm, Benjivel megyünk kosarazni.
Szívem verése felgyorsult Benji neve hallatán.
-Akkor este.
Amíg beértünk a suliba végig a földet néztem.

     Legelső szünetben az igazgatói irodába mentem, beszélni akartam az igazgatóval. Régóta terveztem, de ezidáig valamiért tartottam az igazgatótól.
Szerencsémre nagyon jó kedve volt.
-Üdvözlöm Popráczy kisasszony. -mosolygott.-Foglaljon helyet. Mi szél hozta?
-Beszélni szerettem volna önnel. Gondolom tudja, hogy nemsokára meghalok.-kezdtem.-Szeretnék kérni öntől egy szívességet.-folytattam mondandóm.
-Miről lenne szó?-arcán láttam a meglepettséget és az érdeklődést.
-Arra szeretném kérni önt, hogy vegye vissza az iskolába Bencét, ugyanis én okoztam az incidenst a két fiú között.- biztos voltam benne, hogy nem kell a teljes nevét mondanom, mert tudja kiről, illetve kikről van szó.
-Azt hiszem nem teljesíthetem. Bence nem csak e miatt a verekedés miatt lett kirúgva. Rengeteg büntetendő csínyt követett el, amelyeket elnéztem neki. Itt volt az ideje, hogy távozzon az iskolából.
-Kérem uram. Gondolja át.
-Ön miatt.-bólintott.

-Bence megváltozott, teljesen más ember lett.-tettem hozzá mondandómhoz.
Összeszedtem erőmet, majd álltam fel.
Osztályomba sétáltam vissza. Zsófi épp francia házit irt.
-Volt házi?-néztem rá.
-Igen. Most jutott eszembe és jegyet kapunk rá.-hadarta.
-Nekem nincs..-feküdtem el a padon.
-Ha Benji megírta mázlid van.-eresztett felém egy halván mosolyt.
-Remélem megírta.-bólintottam.
Zsófika túlreagálta. Nem a világ vége, ha becsúszik egy rossz jegy. Végül is nekem mindegy Zsófika viselkedése és a jegy is.
Zsófit nem kell sokáig elviselnem, ahogy sok más embert sem, akiket szívesen elviselnék.
Az órán a gondolataim foglalkoztattak.
     Francián Benjivel ültem, a megszokott "francia órai érzés" volt bennem, a zavartság.
Benjinek nem volt házija, amin nem csodálkoztam, hisz én is megfeledkeztem róla. Óra elején összekapart valamit, amire 4-est kaptunk.
Az órai feladatot teljes összhangban oldottuk meg. Én írtam, Benji meg mondta, hogy mit hogy kéne írnom és milyen helyesírási hibáim vannak.
Úgy éreztem, hogy nem fogta fel, hogy nemsokára nem ülhetek mellette és nem diktálhatja nekem a franciát. Beszélnem kéne vele arról, hogy nemsokára meghalok. Olyan nehéz erre gondolni..mindennap ezzel a tudattam élni.
Remélem soha sem fog elfelejteni és nagyon boldog lesz. Szeretném, ha normális, boldog élete lenne.
Én majd fentről vagy éppen lentről minden mozdulatát figyelni fogom.
Suli után egyedül sétáltam haza. Kíváncsi voltam, hogy mi járhat a két fiú fejében, amikor találkoznak. Lehet még gyűlölet bennük?
Féltem a szakítástól, féltem Benny reagálásától, féltem, hogy darabokra töröm a szívét.
Bepötyögtem egy üzenetet, hogy amikor végzett azonnal jöjjön át.
Reméltem, hogy jól sül el a dolog és megért.
     Hazaértem, majd anyának segítettem megteríteni. Ebédeltünk, majd beszélgettünk kicsit, mint anya lánya. Apa kivételesen estig dolgozott, úgyhogy csajos délutánt tartottunk. Sminkeltünk, sütöttünk, szépség videókat nézegettünk neten.
Amikor Benny átjött már az sem érdekelt volna, ha a hajammal törölte volna fel a padlót.
Hullafáradt voltam. Csak punnyadni és pihenni volt kedvem, amit ő nem is bánt. Magához ölelt, majd meg akart csókolni, de elfordítottam fejem, így arcomra puszilt.
-Valami rosszat tettem?-tette fel a lehető leghalkabban kérdését.
-Nem, csak fáradt vagyok.-bújtam hozzá. Hatalmasat sóhajtott, ahogy én is, majd aludtam el.

Álmomban Benjivel voltam, egy gyönyörű tengerparton nevetgéltünk.
A mérhetetlen boldogság töltötte el egész szívem.
-Maja.-hallottam nevem.-Beszélnünk kell.-pottyanok ki álmomból.
Benny ágyamon ül kezében a telefonommal.
-Mi a baj?-dörzsölöm szemeim.
-Te miért sms-ezel Benjivel és alvás közben miért mondod a nevét?-kérdezte Benny nyugodt hangon.

(Bálint Andrea)

XVI.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

     Majd holnap megbékél-gondoltam. Elvégre egy szép szó,és nyoma sincs Zsófika haragjának. Annyira könnyen befolyásolható ez a lány. Valahogy véget kell vetnem a kapcsolatnak. Nem lesz könnyű,és gőzöm sincs,hogy hogyan fogom kitálalni neki az ''igazat'',de majd csak kitalálok valamit holnapig. Majd megálmodom,vagy valami csoda az agyamba súgja a megoldást. Hamar elaludtam,de a bűntudat nem hagyott nyugodni. Egész éjjel akaratom,és tudatomon kívül is csak forgolódtam,rémálmok ezrei támadták ártatlan testemet,borzasztó szenvedés volt az alvás. Reggel szokás szerint hulla fáradtan ébredtem,a tükörbe néztem és konkrétan egy zombi nézett vissza rám. Megrémisztett a látvány,egyedül a hajammal voltam most is megelégedve. Imádom ha kócos,hisz ilyenkor szexinek érzem magam, de ma a hajam sem tudta elterelni fáradt arcomról a figyelmet. Egy lány általában ilyenkor folyamodik a sminkhez. Egy lány. Nos mivel bizonyított tény,hogy fiú vagyok,a smink lesz az utolsó dolog,amivel rendbe szedem punnyadt képemet. A mosdóba mentem,majd kb. 20 percig hideg víz alatt áztattam fejemet. A művelet által szétfagyott és bepirosodott az arcom. De legalább eltűntek szemem sarkából a karikák. A táskát meg a cipőt is magamra kaptam,a nappali tükrében megállapítottam,hogy a vörös foltok is eltűntek arcomról. A megkönnyebültség vált úrrá rajtam,hisz ha Maja meglátott volna ezzel a fejjel…Na de szerencsére Okoson kívül egy élőlény sem kellett nézze fejemet. 

     Sikeresen késtem 10 percet a franciáról,szerencsémre még nem ért be a tanár. Mint kiderült házi is volt ebből a csodálatos tantárgyból,de mivel se nekem,se Majának nem volt,ezért kénytelenek voltunk,valamit össze kaparni a tanításig. Annyira jó volt látni Maja arcán azt a mérhetetlen boldogságot. Zsófi közben írta az szemrehányó sms-eit,de nem volt kedvem rájuk válaszolni. Láttam Maján,hogy zavarják az újabb meg újabb sms-ek, ezért a táskába dobtam a telefont.
-Nem zavar-mosolygott hamisan Maja.
-Engem nagyon. Délután beszélek Zsófival. Nem vagyok akkora paraszt,hogy sms-ben dobjam.-feleltem őszintén. Bár a „paraszt” jelző megcáfolandó,de szerencsémre Maja nem ellenkezett.
Megbeszéltük,hogy minél hamarabb elintézzük a Benny-Zsófi ügyet, és utána majd összefutunk. Három rajz következett,önként vállaltam a modell szerepét, evégre csak ülnöm kell egy széken,így a rajzolást is megúszom. Lassabban telt el a három óra mint hittem. A hátam meghúzódott,a nyakam elállt,azt hittem nem csengetnek már ki. Óra után úgy járkáltam fel-alá mint egy öreg ember és mára még kosarazást beszéltünk Bennyvel. Kínos fájdalmak egy kínos szituban. Előre rettegek a találkozástól. Hamar elrepült az uccsó két irodalom óra,így a megbeszélt helyen találkoztam Bennyvel.
-Hoztál labdát?-kérdeztem.
-Persze. Tudtam,hogy te elfelejted.-röhögött.
-Azt hiszem,még mindig jól ismersz.-veregettem meg a hátát.
-Jobban,mint bárki más. Baj van?-komolyodott el.
-Dehogy,nincs semmi,csak..meghúzódott a hátam.-kezdtem szokásos kamuzásomat. Bár valóban fáj a hátam.
-Ha gondolod,hagyhatjuk holnapra is a kosarat... hátad miatt.-szedte elő aggódó énjét.
-Nem,dehogy, megbeszéltük. Majd rendbe jövök.Ne aggódj!
Egész sötétedésig dobáltuk a labdát,rengeteget dumáltunk,sokkal inkább a régi közös percekről mintsem Majáról. Mindkettőnknek kellemetlen volt a szitu. Ahogy látom Maja még nem igen beszélt kettőnkről,így nem teljesült be a félelmem. Közben Maja is dobott néhány sms-t.
-Ki ennyire aktív?-kérdezte Benny az sms-ekre utalva.
-Őőőő..senki. Vagyis Zsófi írt csak.-mondtam a leghihetőbben. Bár Benny reakciója nem volt a legmeggyőzőbb. Azt hiszem látta a nevet. Ma akartam szívecskéket írni a név mellé, nem önszántamból,hanem Maja kérésére. Szerencsére ez még nem történt meg,hisz nem tudom hogyan magyaráztam volna ki a helyzetet. Bár előbb-utóbb úgy is fény derül az igazságra. Én jobban szeretném ha utóbb derülne fény rá.

(Balázs Mónika)