XVII.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

     Írtam Zsófinak egy sms-t,hogy tíz fele jöjjön át,és tisztázzuk a dolgokat. Azért írtam tíz órát,mert nyolcra Majáékhoz megyek vacsorázni. Korán volt még,így nem nagyon akartam belegondolni,hogy,hogy fog elsülni az este. Hamarosan válaszolt is Zsófi.
Zsófi:„Nagyon fontos? Rengeteg házim van. Meg amúgy is,nem hiszem,hogy tízkor csak úgy elengednek bárhová. Holnap nem ér rá?”
Én: „Ha nem lenne fontos,szerinted átrángatnálak tízkor magamhoz?”
Zsófi: „Kezdjek előre parázni?”
Én: „Nem szükséges. Akkor tízkor. És ne késs. Addig meg van pár elintéznivalóm,szóval ne keress”
Zsófi: „Oké bunkókám :*”
     Hazaérve gyorsan letusoltam,majd a szekrényem előtt időztem pár percet. Gőzöm nincs,hogy mit vegyek fel. Sosem mutatott be még egy csajom sem a szüleinek. Azt hiszem,ilyenkor valami elegáns göncöt kell felvenni. Kék vagy barna ing? De hát nincs is barna ingem. A kék meg a szennyesbe van. Volt egy ősrégi rózsaszín ingem. Talán egyszer ha volt rajtam,még az uncsim ballagásakor. Most komolyan,azt várják el az égiek,hogy egy rózsaszín ingben állítsak oda azokhoz az emberekhez,akik vasvillával kergetnének ki a házból? Azok után amiket a lányukkal tettem,konkrétan a hátuk közepére sem kívánnak. Annyira rettegek ettől a találkozótól. Én próbálom megmutatni a jófiú oldalam,és pozitívvá változtatni a rólam kialakult képet,de ezekhez mind két ember kell. Ha ők elutasítóan fogadják a próbálkozásaimat,akkor egy zűrös estének nézhetünk elébe.
Szóval rózsaszín ing. Gyorsan magamra kaptam,de a tükör előtt magamat látva, egy vattapamacs jutott először eszembe. 

Általában nem használok hajzselét,hisz imádom,és a csajok is imádják ha kócos a hajam,de úgy érzem,hogy a helyzet most megköveteli a használatát. Nem volt könnyű megállítani rakoncátlan tincseimet,de hosszú szenvedés árán az is sikerült.
     Az órára pillantva megállapítottam,hogy fél nyolc. Egy igazi úriember,sosem késik,sőt inkább pár perccel hamarabb megérkezik az adott helyszínre.
Nos,mivel Benji és az úriember fogalma nem kompatibilis egymással,így kénytelen voltam összeszedni magam,és sietni. Az ajtót kinyitva döbbentem csak rá,hogy nincs rajtam gatya. Jesszus egy boxerben akartam elindulni Majáékhoz? Kénytelen voltam vissza rohanni a szobámba,mire sikerült kikotornom szekrényemből egy fekete nadrágot. Picit gyűrött volt,de kénytelen voltam így felhúzni.
Most már gatyával indultam ki az ajtón,de eszembe jutott,hogy nem mehetek üres kézzel oda. A konyha asztalon lévő vázából kivettem anya ma kapott virágcsokrát,majd a polcról egy üveg bort. Azt hiszem most már tényleg minden megvan az induláshoz. Zsebembe nyúltam,és éreztem,hogy valami nincs rendben. A telefon. Basszus azt hol a francba hagyhattam?
Ismét felrohantam a szobámba,szerencsémre az ágyamon hevert.
Azt szokták mondani,hogy balszerencsét hoz,ha induláskor valamit elfelejtesz magaddal vinni,majd vissza mész utána.
Bár én nem vagyok babonás ember,de azért ez már durva,hogy harmadszorra is valamit elfelejtek magammal vinni. De fő a pozitív hozzáállás. Egy fress úriember vagyok (legalábbis ebben a pillanatban mindenképp),aki jól néz ki,és makulátlan a külseje.
     Pontosan nyolc óra lett,mire Majáékhoz értem. 

Mély levegőt vettem,majd bekopogtattam. Az anyukája nyitott ajtót,kedvesen mosolygott,de láttam valami megvetést a szemében. Nem fektettem erre nagy hangsúlyt.
Maja csókkal köszöntött,majd a konyhába vezetett. Az asztal szépen fel volt díszítve,még egy gyertya is ékesedett közepén. Rengeteget dumáltunk vacsora közben édesapjával, sok mindent mesélt Maja gyermekkoráról,amire a lány mindig elpirult. Édesanyja csak szótlanul pásztázott ami feszültté tette a hangulatot. Próbáltam vele is szóba elegyedni,de mindig rövid válaszával zárta le a beszélgetést. Megértem,hogy haragszik rám,de mindenki megérdemel egy második esélyt. Tudom,hogy nehéz elfogadnia,hogy nem a tökéletes Benny ül a helyemen,de ha nem adnak rá esélyt,hogy megismerjenek,akkor könnyű elítélni. Én is elmeséltem,hogy mi a helyzet a szüleimmel,meséltem apumról aki alig tartózkodik velünk,és,hogy kb. nélküle nőttem fel. Ezt hallván édesanyja is picit megenyhült,és egyre őszintébb mosolyokat küldött felém. A vacsora végére már a hangulat is kellemesebbé vált aminek én kifejezetten örültem.
Utána Maja megkért,hogy maradjak vele,ezért gyorsan írtam egy sms-t Zsófinak,hogy holnap a suli fele beszéljük csak meg a dolgokat.

 Maja hamar el is aludt,én meg nemsokára haza is mentem. Nem akartam,hogy a szülei reggel is ott találjanak. Nem akartam,hogy azt higgyék,hogy csak megdugni akarom a lányukat. Annak a Benjinek már annyi.
Másnap reggel,már a ház előtt várt Zsófi.
-Szia édes. Na halljam,mi volt olyan fontos,amiről beszélni szerettél volna?-tekeredett nyakamba.
-Még most is szeretnék beszélni. Szóval Majáról.
-Mi van azzal a ribanccal?-távolodott el tőlem.
-Először is. Maja nem ribanc. Másodszor meg kibékültünk.-mondtam közönyösen.
-És ezt csak így nagy lazán beköpöd?
-Aha.-mondtam szemrebbenés nélkül.
-Mekkora egy paraszt vagy.-csattant egy pofon az arcomon.
-Mindig is az voltam.-értünk be a suliba.
Mindketten ellenkező irányba folytattuk utunkat.

(Balázs Mónika)