XIII.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

     Benny egész éjjel velem volt. Vacsora közben a szüleim is belementek, hogy nálunk aludhasson, szóval már semmi akadálya nem volt. Tusoltunk, majd bújtunk ágyba. Egy filmet indított el, de a végére bealudt. Olyan édesen aludt, mint egy gyerek. 

     Hozzábújtam és próbáltam elaludni, de nem ment. Utálom, hogy nem tudok elaludni akkor amikor akarok. Gyerekkorom emlékképei futkároztak a fejemben, majd a suli kezdés korszaka, Dóri, Benji. 

Annyira szerettem Benjit..néha eszembe jut az, amikor láttam Kittivel az ágyban, meg amikor Zsófi elmondta, hogy lefeküdtek, és amikor kimondta a száján, hogy túllépett rajtam. Igaz, hogy én is azt mondtam, de ez nagyon nem így van. Már gyűlölet sem volt bennem amiatt, hogy megcsalt. Jól tette.. Legalább megóvta magát a szenvedéstől.. 

Benny, ő teljesen más. Vállalja a boldogságot, hogy utána kitudja mennyi ideig gyászoljon és szenvedjen miattam. Ilyen büntetést senkinek sem akartam.. A szüleim is teljesen szétestek a betegségem miatt. Imádom őket és nagyon félek, hogy mi lesz velük a halálom után. Rengetegszer gondoltam arra, hogy megszületnem sem kellett volna, úgyis meghalok, előbb, mint egy átlagos ember, de mégis... Az emberi élet ajándék. 

Annyi mindent megtapasztaltam, amire mindig is vágytam.. A legjobban az boldogít, hogy őszintén és tiszta szívvel szerethettem Benjit, még ha nagyon kevés ideig is. Imádtam amikor találkozás előtt zakatolt a szívem az izgatottságtól, vagy amikor látta rajtam a féltékenységet és próbálta elterelni a figyelmem más lányokról. A legelső csókot sem felejtem el, amikor hatalmas pofont kevertem le neki, a másodikat sem, amit én kezdeményeztem... Egyiket sem felejtem, mert azok a pillanatok voltak a legszebbek és a legboldogabbak életemben,még ha eddig nem is tudtam. 

Utálom magam, hogy átengedtem Zsófinak és hogy engedtem, hogy ilyen hamar elfelejtsen és kiábránduljon belőlem. Könnyeim ordítva akartak lefolyni arcomon, de nem engedtem nekik. Szívem hevesen vert, túlzottan felidegesítettem magam a múlttal, azzal, ami már megtörtént és amin már nem lehet változtatni. Benji boldog Zsófival, ahogy Zsófi is vele. Nekem is boldognak kell lennem egy ilyen csodálatos fiú mellett, mint Benny. Arcára nyomtam puszit gyengéden, majd takargattam be és erőtlenül lépkedtem lefele a lépcsőfokokon a konyhába. Egy pohárba töltöttem tejet, majd a pulton foglaltam helyet. Telefonom képernyőjét nyomogattam. Elolvastam az összes sms-t amit Benjinek írtam és amit ő is nekem, majd egy sóhaj kíséretében töröltem is mindet. Szintén így tettem a messenger-rel is, töröltem mindent, ami Benjire emlékeztet vagy eszembe juttatja. Igazából nem volt sok dolog, még közös képünk sem.. 

      Miután elfogyasztottam a bögre tejet a kanapén foglaltam helyet. A fehér plafont bámultam és ismét gondolkodni kezdtem. Kis időre el is aludtam, majd mikor felébredtem felmentem Bennyhez. Óvatosan bújtam be mellé. 

-Hol voltál?-nyöszörögte halkan. 

-Konyhában.-öleltem át, mire sóhajtott és aludt tovább. 

      Reggel korábban felkeltem, mint ő. Szeretetem viszonzásául saját kezűleg, segítség nélkül készítettem neki reggelit, aminek látszólag örült, főleg, hogy tudta, hogy nem igazán vagyok konyhatündér. Remélem nem csak a kinézete volt jó, mert úgy ette, mintha valami méreg lenne. Mosolyogva nyelte le az utolsó falatot. 

-Finom volt.-mosolygott tovább. 

-Hazudj jobban.-mosolyogtam vissza rá, majd álltam fel.. 

-Te képes voltál végignézni ahogy megeszem? 

-Persze, de ne aggódj, nem készítek ezentúl semmit..-sóhajtottam, majd mentem fel szobámba. 

Rosszul esik, hogy nem mondta, hogy ehetetlen, inkább megette, hogy ne bántson meg. Inkább bántson az igazság, minthogy örüljek hazugságnak. 

      Vasárnap, aminek örültem, mert holnap suli és láthatom Benjit, még ha nem is szabad. Számomra egy tiltott gyümölcs, ahogy Ádámnak és Évának is az alma. Félek, hogy rengeteg fájdalmat okoz, ahogy eddig is tette azzal, hogy nem bírja szex nélkül, mert azzal bántott a legjobban, hogy lefeküdt a két lánnyal, akik közül egyik osztálytársam. Szeretem, és fáj, hogy barátnője van, e miatt járok Bennyvel. 

Nem tudom, hogy képes leszek-e elviselni Zsófit a környezetemben. Olyan ellenszenves és antipatikus lett az a lány, pedig nem akartam, hogy azzá váljon számomra. A legrosszabb, hogy a padtársam, és ha Benjiről kezd mesélni tuti kinyírom. 

      Kopogtak szobám ajtaján, majd lépett be az illető. Nem néztem rá, tudtam, hogy ki az. Sóhajtott egy hallhatót, majd ült le mellém. 

-Ne haragudj.-nyelt egyet. 

-Nem haragszom, csak rosszul esett. 

-Nem akarom, hogy rossz élményeid legyenek, amíg élsz. -hangján hallható volt az elérzékenyülés.-Szeretlek Maja.-nézett szemeimbe és én is övéibe, majd nyakába borultam.

-Én is szeretlek Benny.-azt már nem tettem hozzá, hogy még mindig csak barátilag. Ő mindent megtesz, hogy boldog legyek a hátralévő életemben, én is, hogy ő boldog legyen mellettem, amíg megteheti. 

Soha nem ölelt meg senki ilyen hosszú ideig, mint ő. Azt hiszem sikerült megnyugodnia, ahogy nekem is. Miatta érdemes kitartanom. Ajkaira nyomtam csókot, amit szenvedélyesen viszonzott. 

-Keress egy jó filmet, addig lemegyek zabálnivalóért. -suttogtam fülébe, majd álltam fel. 

A lépcső legalsó fokánál erőm hagyott el. Azonnal leültem. Szédülni kezdtem és fejem robbant szét. Mindig ezek a tünetek lépnek fel. A legrosszabb, hogy egyszerre. Legalább egy fél óra, amíg elmúlik. 

-Benny- sóhajtottam erőtlenül, de nem hallhatta. Jobb is, nem akartam a frászt hozni rá. 

Ketten vagyunk csak a lakásban. 15 perc telhetett el, amíg lejött hozzám. 

-Mi történt?-vett fel karjaiba, majd vitt fel és ágyamon fektetett el. 

-Csak az, ami eddig is. 

Eléggé megijeszthettem, mert azt sem tudta, hogy mit tegyen. 

-Jobban vagy?-nézett rám idegesen. 

-Jól vagyok.-bólintottam.-Túlzásba viszed az aggódást. 

-Nem hinném. Beszélek a szüleiddel, hogy ne kelljen a maradék időben suliba járnod.-bólint. 

-De akarok! 

-Miért? 

-Mert szeretem..-motyogtam. 

-Ez nem volt meggyőző.-forgatta szemeit. 

-Eddig is apa kedvéért jártam suliba. Ő úgy fogja fel, hogyha azt teszem, amit minden átlagos ember, akkor késleltetheti a halálom. 

-Mert fél, hogy elveszít.-simogatta meg fejem, majd csókolt meg.-Ahogy én is, de ez csak gyorsítja az idődet.Kérlek ne menj.-nézett szemembe. 

-Menni fogok, ahogy eddig is. 

-Meghibbantál Maja.-távolodott el tőlem. -Felhívom a szüleidet, hogy mikor jönnek, te próbálj aludni.-állt fel és vonult ki. 

       Ahogy ő kérte megpróbáltam aludni. Nehézkesen, de sikerült álomba mélyednem. Késő délután ébredtem fel, Benny helyett apa feküdt mellettem és kezem fogta. Elmosolyodtam, majd lefényképeztem. Ő a hősöm. Vajon akkor is itt lenne mellettem, ha nem lennék beteg? Biztosan. 

Elmentem lefürdeni, majd pizsit vettem fel és írtam Dórinak, hogy ne aggódjon jól vagyok, nem kell aggódnia, hogy ma nem hívtam, csak egész nap aludtam. Bepakoltam hétfőre, majd bújtam vissza apa mellé. Hajnalig olvastam. Néha apán néztem végig és nyomtam arcára puszit. 5 körül másztam ki onnan, ahogy ő is. Hajat mostam, majd megszárítottam és gombócba kötöttem fel fejem tetejére. Felvettem egyenruhámat, majd reggeliztünk, mint egy normális, boldog család. 

Apa vitt el suliba. Puszit nyomva arcára köszöntem el tőle, majd mentem az osztályomba. Ha jól tudom ők nem tudnak a betegségemről, ami nem is volt baj. Utáltam amikor sajnálnak, mert halálra vagyok ítélve. 

-Jó reggelt.-ültem le Zsófi mellé. Csak úgy sugárzott a boldogságtól. Benji biztosan boldoggá teszi. 

-Jó látni Maja.-ölelt meg, amitől elérzékenyültem. Olyan volt, mintha Dóri ölelt volna, könnyeim kezdtek potyogni.

-Mi a baj?-néz rám meglepetten. 

-Csak jól esett. Eszembe jutattad a legjobb barátnőmet.-mosolyodtam el és töröltem le könnyeim. 

-Hallottuk, hogy lebetegedtél és kórházban voltál. Meggyógyultál? 

-Igen. Látod. Nem?-mosolyogtam rá. 

-De. -bólintott.-Jól megvagytok Bennyvel?-nézett rám. 

-Persze.-néztem rá. Kicsit hülyén kezdtem érezni magam, úgyhogy én is rákérdeztem.-Veletek is minden rendben? 

-El sem hiszed, lefestett.-kezdett áradozni. 

Azonnal eltűnt az a lány, aki az imént ölelt meg, helyette csak egy undorító teremtményt láttam. 

Első órán is csak áradozott. Elegem volt belőle. Két óra múlva francia és Benjivel vagyok párban. Amíg "beteg" voltam a matek órákat is összerakták a két osztállyal. Remélem matekon nem leszünk párba, matekból jó vagyok, az egyedül is menne. 

      Francián odafigyeltem Benjire, amikor magyarázott, nem teljes mértékben a magyarázatra, inkább a fiúra. Érdekes élmény volt, amikor egyszerre nyúltunk a tollhoz és összeért az ujjunk. Köhintettem egyet és elmosolyodtam. A francia gyorsan elröpült, amin nem csodálkozom. Az angol óra is elröppent, imádom a nyelvet és beszélem is. A földrajz órával már másképp van a helyzet, mindig is utáltam a térképeket. Szerencsénkre utolsó óránk volt. Zsófival a kijárat fele vettük az irányt. Útközben Benjibe botlottunk. Amilyen gyorsan csak tudtam hagytam ott őket. Nem akartam együtt látni az exem és a padtársam egy pillanatra sem. 

      Telefonom kaptam elő, hogy Bennynek írjak, pufog a tegnapi miatt, ami bántott. Már épp küldeni akartam a beírt szöveget, amikor magam előtt találtam. 

-Kinek írsz ekkora figyelemmel?-néz rám érdeklődve. Arca makulátlan volt, mint mindig, haja gondosan be volt állítva, ahogyan lenni szokott, illata meg megbolondított. 

-Neked.-néztem fel rá hatalmas mosollyal arcomon. 

-Hiányoztam? 

-Kicsit.-mutattam ujjaimmal egy vigyorral párosítva. 

-Ohh...azt hiszem ezentúl engedékenyebbnek kell lennem. 

-Így vagy tökéletes.-öleltem meg. 

-Milyen napod volt?.-túrt bele hajamba. 

-Jó.-mosolyodtam el, majd nyomtam puszit ajkaira. 

      Hihetetlenül hamar elrepült két hét. Fogyóban van az időm és egyre többször van rémálmom, ugyanakkor egyre gyakrabban álmodom Benjivel, akkor a legrosszabb, amikor Benny mellettem fekszik. A suliban minden nap egyforma, kivéve amikor francia van. Akkor repdesek a boldogságtól, mert érezhetem Benji illatát és a közelségét...de ez túl kevés nekem. Napról napra jobban akarok Zsófika helyében lenni. Utálom látni, hogy matekon együtt ülnek, utálom látni, hogy Zsófi boldog. Utálom a kapcsolatukat. 

(Bálint Andrea)