XI.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Hallottam lassú lépteit, majd éreztem, ahogy fölém hajolt. Homlokomra nyomott gyengéden egy hosszas csókot. Karját ragadtam meg és húztam közel magamhoz, majd sötét szemeibe néztem. Szívem hevesen kezdett verni. Nem éreztem gyűlöletet iránta.. Sőt. Azt akartam, hogy velem legyen, de a büszkeségem nem engedett a szívemnek .

-Benji.. Menj el.-szuszogtam nyakába.

-Addig nem megyek el, amíg nem mondod el, hogy mi miatt vagy itt... És mi ez a kötés a karodon! Benny miatt van?-hangjában feszültség rejtőzött.

Szemembe nézett, tekintetét elkerültem.

-Nem.. Hiányzik a régi életem. Megvisel, hogy nincs mellettem a legjobb barátnőm. Ennyi.-motyogtam halkan. -Maja... Sajnálom az egészet.-sóhajtott.

-Felejtsük el és legyünk barátok.-néztem szemébe.

-Rendben.-mosolyodott el.- Én most....-túrt hajába.-Zsófival járok.

-Tudok róla.-bólintottam.-Legalább is arról, ami köztetek történt.-nyeltem egyet.

-Én is tudok arról, ami közted és Benny között történt.-hajtotta le fejét.

-Tudom.-mosolyodtam el, majd mesélni kezdtem neki a nemlétező kapcsolatomról Bennyvel.

Hirtelen állt fel és szó nélkül sétált ki. Könnyeim arcomon csordult végig, majd bújtam párnámba. Annyira szeretem és hazudtam neki. Jobb, hogy vége a kapcsolatunknak...Csak szenvedne mellettem.

Legszívesebben ismét éles vágóeszközt vettem volna kezembe és folytattam volna a vagdosásom. A szüleim miatt nem tettem, de megnyugtatott volna. A testi fájdalmak elnyomják a lelkit... Nem akarok a lelki dolgaimmal foglalkozni. Hajnalban aludtam bele a sírásba. Reggel Benny már mellettem volt, amikor felébredtem. 
Fáradt arcom lehetett.

-De édes vagy kócos hajjal.-nevette el magát.

-Haha. Nagyon vicces.-néztem rá megelégően.

-Őszintén mondtam.-kacsintott rám, ami mosolyra késztetett.

-Nem kéne suliban lenned?-csücsörítettem.

-Nem.. Voltam dokinál igazolásért.

-Ohh.. Szóval "beteg" vagy.-nevettem.

-Menjünk el valahova.-vigyorog.-Öltözz fel gyorsan.

-Meghibbantál.. Tudod, hogy nem szabad.

-Dehogynem. Mindent szabad! Észre sem veszik, hogy eltűntél. Csak pár óra az egész.

-Benny.. Biztos, hogy nem lesz semmi baj?

-Vigyázok rád!-néz rám komoly arccal..-Fél óra múlva visszajövök érted.-mosolyog, majd arcomra nyomott puszit és távozott. Felöltöztem, majd fogat mostam. Arcomra alapsminket raktam fel. Mázli, hogy apa mindent behozott, ami kellhet, de ha sikerül megszöktetni-e Bennynek pár órára és a szüleim megtudják el fognak tiltani tőle. Ezt a lehetőséget pedig nem szerettem volna, mert Benny az az ember, aki szebbé teszi fogyó napjaim. Idegesen sétáltam végig mellette a folyóson.

-Sietnünk kell vissza.-dőltem neki, ő meg karolt át és úgy léptünk egymás mellett.

A kórházból kiérve taxiba ültünk, legalább egy órát utaztunk. Nem figyeltem, hogy merre, csak Benny vállán pihentem. A taxi megállt, kiszálltunk, majd Benny fizetett. Egy farmra mentünk.

-Tyúkokat fogunk etetni?-próbáltam elsütni egy poént, de Bennyt kicsit sem hatotta meg próbálkozásom.

Az istálló felé vettük az irányt, majd egy férfi két lovat vezetett ki.

-Melyikre szeretnél ülni?-kulcsolja át ujjainkat.

-Barna.-nézek végig az állaton, mindig a barna lovak fogtak meg, pedig eléggé gyakoriak.

A férfitól megtudtuk, hogy a barna lovat Bubunak hívják, a fehéret Hercegnek. Nem igazán passzol a két név egymással, ennek ellenére mindkét lóhoz illett a nekik kiválasztott név

Felpattantunk rájuk, majd tettünk pár lassú kört, hogy szokjanak minket, majd az erdő felé vettük az irányt. Imádtam az erdőt. Rengeteget nevettünk, emellett jól kifárasztottuk a pacikat. Benny hihetetlen ember. Annyira megszerettem..

A farm felé vettük az irányt másfél órányi lovaglás után.

-Tegnap Benji bejött a kórházba.

-Tudom.-válaszolta.

-Honnan?-néztem rá. Szívem gyorsabban kezdett verni.

-Megérzés.-mosolygott rám.

-A pasiknak is van olyan?-nevettem el magam.

-Persze.-nevetett ő is.

-Köszönöm.-mosolyodtam el. Nem válaszolt. Csak vágatott Herceggel előre.

Visszaértünk a farmra, majd lecsutakoltuk a lovakat. Miután elvégeztük feladatunkat indultunk vissza taxival a kórházba.

Az akciónk sikeres volt, mert senki nem vette észre, hogy eltűntem pár órára. Emellett, ha egy nővér bejött, biztosan azt gondolta, hogy a mosdóban vagyok vagy a büfében, esetleg a kertben sétálok. Gyorsan átöltöztem, de a jellegzetes lószag rajtam maradt, ami idegesített kicsit.

Türelmetlenül vártam, hogy jöjjön a doki és azt mondja, hogy hazamehetek. Elterveztem, hogy a legelső dolog, amit otthon tenni fogok az az, hogy jó pár órára elfoglalom a fürdőszobám.

Sajnos a doki csak késő délután jött be, de legalább hazaengedett.

Apa vitt haza. Közben mélyebb dolgokról kezdtünk beszélni. Elmondtam neki mindent. Azt, hogy lefeküdtem Bennyvel, hogy szeretem Benjit és azt, hogy nem akartam elveszíteni. Azt nem mondtam el, hogy Benji megcsalt. Azt füllentettem, hogy a féltékenységem miatt szakítottunk, ami részben igaz is, mert én kergettem Benjit Kitti karjai közé. Apa megjegyezte még kiszállás előtt, hogy érdekes szagom van, én csak nevettem, majd sikeresen parkolt és siettünk be a házba. Fürdőmet elfoglaltam egy ideig.

Alapos és hosszas fürdőt vettem. Törölközőt tekertem testemre, majd hajamra is és suhantam lefele a lépcsőn. A hajamról a törölköző lecsúszott, soha sem tudtam normálisan feltekerni. Meglepő látvány fogadott. Anya az ajtónak dőlve sírt.

-Mi a baj?-néztem rá és siettem hozzá. Hosszasan megöleltem, de még jobban zokogni kezdett.

-Csak túl érzékeny vagyok a veled történt dolgok miatt. - szipogta és ölelt meg szorosan.

-Szeretlek anya!-simogattam hátát, majd bújtam nyakába.

-Én is Kincsem.. Én is.-simogatta fejem.

(Bálint Andrea)