VI.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Fejem nyakába fúrtam. Szívem annyira kalimpált, hogy biztosan hallotta. Jobb kezével fejem simogatta, a ballal meg ölelt. Illatát szívtam be, mely teljesen elkábított. Nyakába sóhajtottam, majd csuktam be szemeim. Így maradtunk pár percig, majd távolodtam el tőle. Nem tudtam, hogy mit kellene neki mondanom.  -Te minden pasival ezt csinálod?-nézett rám.  

-Mit?-kerekedtek el szemeim. 

 -Felpofozod, aztán megcsókolod.-húzta fel bal szemöldökét.

 -Te miről beszélsz?-sóhajtok. Megint kezdett eluralkodni rajtam a düh.

 -Bennyvel is ez volt nem?-nézett rám. 

 -NEM!

 Elvigyorodott. -Ennyire különleges lennék?-nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.

 -Dehogy.-füllentettem. 

 -Mondd, hogy hazudsz.-lép közelebb hozzám, amikor mutató ujjam ajkaira nyomom hallgatásra kérve. Elvettem ujjamat, majd tapadtam ajkaira gyengéden, amit viszonozott. 

 -Mégis különleges vagyok?-suttogta ajkaim közé, majd csókolt rájuk ismét. Eltávolodtam tőle.

 -Akkor mi most..-kezdtem bele bátortalanul kérdésembe.

 -Igen.-mosolyodik el.-mi most együtt vagyunk.-nyomott puszit számra, majd ölelt meg ismét.

 Amikor kimondta, hogy "együtt" azt hittem a plafonra ugrom. Olyan mérhetetlen és felbecsülhetetlen boldogság öntött el akkor. Szorosan öleltem át felsőtestét és szívtam be csábító illatát. 

 -Üljünk vissza, nemsokára biztosan jön az igazgató.-néztem rá, majd helyeselt és ültünk le. Átkulcsolva fogtuk egymás kezét, ami rengeteg energiát adott nekem . Az igazgató nem sokára már jött is és meglepetten nézett ránk.

 -Megbeszéltük.-néztem rá a férfira. 

 -Azt látom.-nézett kulcsolt kezünkre.

 -Megyünk.-mondta Benji, majd álltunk fel és indultunk ki.

 -Viszlát.-mosolyogtam az öltönyt viselő igazgatóra, majd mentünk ki Benjivel. 

A hosszú folyóson kézenfogva sétáltunk végig. Benjivel visszatértünk francia órára. A teremben már nem fogtuk egymás kezét. Leültünk a helyünkre, majd minden szót lefordított nekem. Végre normálisan. Kint felolvasta a feladatot és a megoldást, majd tért vissza hozzám.

 -Elfelejtettem..-sóhajt. 

 -Azt hiszem ez a tied.-csúsztatta végig a padon az iPhone-om, hogy eljusson hozzám. 

 -Ez hogy került hozzád?-nézek rá boldogságot mutatva. Teljes nyugodtság árasztott el, hogy meg van.

 -Itt hagytad, amikor kirohantál én meg elraktam. Nem akartam, hogy más nyúlja le.-nézett rám komoran. 

 -Kutakodtál is benne?-néztem rá.

 -Kicsit. -bólintott. -És találtál benne valami érdekeset? 

 -Nem igazán.-rázta meg fejét. 

 -Kérem a telefonod.-mosolygott, majd adta is oda. Biztosan sejtette, hogy a számom akarom beírni, mert nem kérdezte, hogy miért kértem és nem is ellenkezett. Miután beírtam magam "Maja" néven a névjegyzékei közé megcsengettem magam az övéről, hogy legyen meg a száma, majd mentettem el saját telefonomban. Francia után 3 festészet órám jött. Mindig nagyon gyorsan teltek el a szak órák, kivéve azon a napon. Azt vártam, hogy láthassam Benjit. Hiányzott a közelsége. Még ha korai is volt ezt így kimondani, hiányzott. Suli után sétáltunk kicsit. Szívem végig kalimpált, amit csendben lehetett hallani. Benji hazakísért, majd puszival szándékoztam elköszönni, amit nem engedett. Gyengéden csókolt meg, majd homlokomra nyomott puszit. Integettem neki, majd csapódtam be az ajtón. Most kísért másodszor haza. Ebédeltem gyorsan anyával. Apa dolgozott, így ő nem tudott velünk enni. Miután befejeztem a szobámba rohantam. Elővettem a tanulnivalót, majd kezdtem neki. Közben Benjinek írtam sms-t. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk moziba. Egy fekete farmert vettem fel egy bordó kötött pulcsival társítva. Este meg reggel nagyon hideg van, napközben pedig meg lehet sülni. Jól feltankoltam a szekrényem kötött darabokkal.

 Benjivel a mozinál találkoztam. Aranyosan volt felöltözve. A jegyeket közösen fizettük, mert utálom, ha bárki bármit is fizet nekem. A teremben helyet foglaltunk egymás mellett, majd kezdődött a film. Annyi kis csaj figyelte Benjit. Rajtam meg eluralkodott a féltékenység. Vitáztunk is miatta. Másnap suli után elmentem Benjivel a suli kosárpályájához. Amíg ő a labdát dobálta én olvastam. Néha felnéztem a könyvből és arcát figyeltem. Egy óra olvasás után letettem a könyvet. Kezeimmel megtámaszkodtam és dőltem hátra. Úgy figyeltem Benjit. Néha rám nézett, majd mosolygott egyet és dobott egy újat, ami bement. Mindig bedobta. Újra kezembe akartam venni a könyvet, amikor odajött és ült le mellém. 

 -Mit olvasol?-vette ki a könyvet a kezemből. Csillagainkban a hiba. Meglepetten nézett rám.

 -Láttad a filmet?-kérdezte. 

 -Angolul.-feleltem.-Te is megnézted?-nézek rá meglepetten. Nem igazán 'fiús' film.

 -Igen.-bólint, majd simogatta kezem. 

 -Kivel?-néztem rá érdeklődve.-Egy lánnyal?-tettem fel egy kis szünet után az újabb kérdést. 

-Igen.-mondta szemrebbenés nélkül, mire megint elöntött a féltékenység. 

Megnyugtatásképpen mondogattam magamnak, hogy a többi lány a múlté, én vagyok a jelenje. De meddig?

 -Megyek. A szüleimnek nem szóltam, hogy nem megyek haza suli után. Biztosan aggódnak.-néztem rá és erőltettem mosolyt arcomra.

 Fejemet megragadta és húzott közel magához. Azt hittem megcsókol, de csak egy homlokpuszit kaptam. Szemébe néztem, majd mosolyodott el. 

 -Menj.-bólintott, majd álltam fel és indultam ki. Pár lépés után lábaimat ismét elhagyta az erő, homályosan láttam. Már majdnem a kijáratnál voltam. Fejemet fogtam jobb kezemmel, másikkal meg a falnak támaszkodtam. Úgy éreztem, hogy azonnal széthasad a fejem. Sikerült kinyitnom az ajtót, majd kint leültem a legközelebbi padra. Rohadtul nehezen sikerült eljutnom oda, főleg mert nem tudtam megkülönböztetni a padot a fától.  

Bőgni kezdtem, ahogy eddig is tettem az ehhez hasonló helyzetekben. Kissé enyhült, de nem vagyok jól. Erőre volt szükségem. Úgy éreztem, hogy nem tudnék stabilan a lábamon állni és hazasétálni. Az járt a fejemben, ha Benji megtudná biztosan abban a pillanatban szakítana. Elveszíteni pedig semmiféleképpen nem akartam.

 Fél óra telhetett el azóta amióta kijöttem, amikor Benji mellém száguldott.

 -Miért sírsz?-ült le és húzott magához. -Ha amiatt aggódsz, hogy megcsallak akkor ne tedd.-motyogta. Nem magabiztos hangon mondta, mert ezt ő sem hiszi el. Biztos voltam benne, hogy nem szakította meg a múltbéli kapcsolatait, de ennek ellenére hallgattam.. Pedig annyi mindent mondhattam volna, de nem akartam tovább fokozni ezt.. Úgy érztem, hogy átverem. Undorító ember vagyok.. Sokkal jobbat érdemel, aki egészséges, nem úgy mint én.

(Bálint Andrea)