XVII.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

     Benny kérdésére választ sem tudtam adni, mert kirohant és magával vitte a telefonom. Felkeltem és siettem utána.

-Hé.Legalább hallgass meg!
-Mit kell ezen hallgatni? Olvastam, hogy szereted. Egyáltalán sikerült eldöntened, hogy melyikünket bolondítsd?-kelt ki magából. Szemei szikrákat szórtak.
-Sajnálom Benny..-kezdtek könnyeim potyogni.
-Miért nem mondtad el?-hallottam elérzékenyült hangját.
-Mert nem akartalak összetörni. Mert tudom milyen.. Én is rajtakaptam azt a személyt akit szeretek valaki mással. Óvni akartalak a fájdalomtól.-kezdtem zokogni. Könnyeim ezrei csordultak végig arcomon.-Annyira sajnálom.-léptem hozzá közelebb.
-Ne gyere közelebb! Undorító vagy. Nem hatsz rá már a könnyeiddel.
-Én tényleg boldoggá akartalak tenni!
-Úgy hogy közben a legjobb barátommal is vagy? Ne nevetséges.-nevette el magát gúnyosan.
-Én tényleg szeretlek!
-Igen? És hogy? Hmm? Papucsként?-nézett rám könnyekkel tele szemeivel.-Mert ebben a pillanatban úgy érzem, hogy csak kihasználtál.
-Nem! Barátként, a lelki társam és támaszom ként!
Szemeiből könnyei csordultak ki, majd kinyitotta az ajtót. Egy pillanatra visszanézett rá, majd lesütötte szemeit és távozott..
-Benny.. Kérlek.-léptem utána.
-Le kell nyugodnom, most hagyj. -mondta hátra sem nézve.
Ebben a pillanatban utáltam magam, ekkor bántam meg, hogy ismerem és szeretem Benjit, még ha boldog vagyok is vele. Semmi sem tart örökké, ahogy ez sem fog.

Teljes mértékben megértettem Benny érzéseit, hisz megcsaltam. Elbasztam.

Nem akartam ilyen mértékű fájdalmat okozni senkinek sem. Főleg nem olyan embernek, aki szeret és mindent megtesz értem. Tudom, hogy velem lenne az utolsó perceimben akkor is, ha mérhetetlen sérelmet okoztam neki. Nem is inkább sérelmet, hanem csalódottságot.

     Anya jött ki a nappaliból a hangzavar miatt.

-Történt valami?-nézett rám.

-Szakítottunk Bennyvel..illetve ő velem.-néztem anyámra.

-Miért? Szeret az a fiú...-sóhajtotta.

-Megcsaltam egy olyan fiúval, akit én szeretek.-mondtam el az igazat, semmi értelme hazudni mindenkinek, úgy is kiderül.

-Benjinek?-emelte fel megdöbbent hangját.-Szegény Bence.-sóhajtott.

-Áthívom vacsorára Benjit.

-Miért?

-Mert azt akarom, hogy megismerjétek.

Ismerem.-sóhajtott, majd fordult meg és ment vissza a nappaliba.

Persze, hogy ismeri, hiszen volt alkalma elmondani Benjinek, hogy beteg vagyok.

Telefonom kerestem a zsebemben, de nem találtam. Benny elvitte.. Biztos voltam benne, hogy végigolvas minden üzenetet, amit Benjinek írtam.

A falnak dőltem, majd ültem le,

Gondolkodni akartam, hogy mihez kezdjek ezek után.

Az első lépés az, hogy átmenjek Bennyhez bocsánatot kérni és visszavenni a telefonom.

A második, hogy bemutassam a szüleimnek Benjit.

A harmadik Zsófi.. ettől tartottam a legjobban, főleg mert tudom, hogy milyen hisztigép.

     Felvettem meleg őszi kabátom, majd indultam át a fiúhoz.

Az anyukája nyitott ajtót.

-Jó estét.-köszöntem illedelmesen. -Benny itthon van?-néztem anyukája szemében.

-Szia Maja. Igen, a szobájában van. Nyugodtan menj fel.-simogatta meg vállam.

-Köszönöm.-erőltettem egy hamis mosolyt arcomra, majd sétáltam fel a lépcsőn.

Mély levegőt vettem az ajtaja előtt, öklöm szorítottam meg és kopogtam, majd benyitottam.

Benny meztelen felsőtestén azonnal megakadt a szemem.

-Mit keresel itt?

-Beszéljük meg.-néztem rá.

-Nincs mit megbeszélni.

-De..nagyon sok minden van..-ültem le ágya szélére.

-Például?-nézett rám.

-Legyünk barátok.. úgy, ahogyan az elején is voltunk.

-Azt hiszed, hogy nekem menne?

-Azt hittem, hogy halálomig szeretnél mellettem maradni...-motyogtam.

-Ez igaz, de nem így.

-Ha már nem viszonzom úgy az érzéseidet akkor már nem is szeretsz?

-Maja...ez nem ennyire egyszerű. Szeretlek, de úgy nem megy, hogy a legjobb barátom oldalán vagy.

-Menne..csak az akaratod kell. Tudom, hogy erős vagy.-álltam fel.-Csak legyél a barátom és a támaszom, ahogy eddig. Kérlek.-léptem közelebb hozzá és öleltem meg.

-Maja..-nyögött fel.

-Kérlek Benny.- bújtam nyakába.

-Kérhetek valamit?-nézett le rám.

-Természetesen.-néztem szemeibe. Makulátlan arca ismét varázsába vett.

-Egy utolsó, búcsú csókot.

-Ha ezt szeretnéd.-néztem szemébe.

-Ezt.-kezével fejem ragadta meg és csókolt meg vadul, a csók egyre gyengédebbé és kedvesebbé vált.

Nehezen vált el ajkaimtól.

Legalább 2 órán át beszélgettünk, közben a telefonomat is visszaadta.

Hazakísért, majd Benjit hívtam fel, hogy vacsorára jöjjön át.

Tusoltam és vettem fel kényelmes ruhát.

     Benji este 8 után jött át. Apa nagyon örült, hogy végre megismerheti, mivel meséltem neki róla pár dolgot, de anya nem mutatta érdeklődését a fiú iránt.

Ahogy láttam nagyon zavarja, hogy nem Benny ül Benji helyén. Gondolom, mert miatta vágtam fel a karom és ellenszenves számára a fiú, amit megértek, mert tudom, hogy félt a csalódástól.

Benjin látszott, hogy feszült és idegesítette az, hogy anyám állandóan megvető pillantásokat intézett felé. Engem is kezdett felhúzni vele, de nem akartam veszekedni senkivel..ma este nem. Miután befejeztük a vacsorát Benjinek megmutattam a házat, végül a szobámban kötöttünk ki.

Kissé szokatlan volt számomra, mert Dóri hívott skype-on én meg felvettem. Nem szeretek más társaságában beszélni vele, főleg nem kamerán. Bemutattam őket egymásnak. Benji végig mosolygott, olyan édes volt, ahogy beszélgettek.

Fél órácskát kameráztunk, majd összebújtunk kicsit Benjivel. Fura érzés kerített hatalmába, hogy az ágyamban fekszünk.

     Sikeresen elaludtam mellette, de reggel amikor szólt az ébresztőm nem volt mellettem.

Szerencséje volt, mert eléggé hisztis állapotomban voltam. Rosszat is álmodtam, emellett nem aludtam túl jól.

Egész reggel anyával kiabáltam, hogy hova tette el a dolgaimat, ennek ellenére nyugodt hangnemben válaszolt mindenre.

Apa vitt el suliba, puszit nyomtam fejére, majd mentem be a hatalmas épületbe.

      Ahogy beértem az osztályomba beültem a padba. 

Fura volt, mert Zsófi nem volt még ott, pedig ő mindig előttem szokott beérni. Rossz érzés kerített hatalmába? Mi van ha már tudja és azért nem jött, mert nem akar egy olyan undorító lányt látni, mint én?

Fejem a padon fektettem el kis ideig. Nemsokára Zsófi megérkezett, lepakolt, majd ült mellém. Nyugodt arca vöröslött, biztosan a hidegtől.

Tökéletes lány.. Benji jól döntött? Jól tette, hogy engem választott? Nemsokára a föld alatt leszek.. ezt érdemli?

Akárhányszor Zsófit kezdtem vizsgálni szemeimmel az órák alatt mindig ezek a kérdések jutottak eszembe.

     Utolsó óra előtt Zsófival az udvarra mentünk ki. Egy padon foglaltunk helyet. Ilyenkor mindig megvártuk, hogy a többi diák bemenjen az épületbe, akik kint voltak.

Mikor indulni akartam hatalmas pofont kevert le nekem a szőke szépség.

Szemeimmel rámeredtem.

-Mit csinálsz Zsófi?

-Miért tetted? Miért veszed el tőlem Benjit? Ő úgy sem szeret! Megcsalt, engem viszont nem! Nem szeret téged Maja.-kezdett zokogni.

-Igen? Ne légy biztos benne, hogy nem csaltak meg.- néztem mosolyogva a lányra. Provokálni akartam, hogy érezze ő is azt a fájdalmat, amit akkor okozott amikor bejelentette, hogy lefeküdt Benjivel.

-Hülye ribanc.-ugrott nekem.

-Lenyugodhatnál.-fogtam le kezeit. Ekkor már olyan szinten felidegesített, hogy képes lettem volna megölni.

-Te ne mondd nekem, hogy mit csináljak.-nézett könnyes szemeivel enyéimbe, ekkor ismét mosolyra húztam számat. Kezei kiszabadultak enyéim közül, majd akkora pofonokkal illette arcom, hogy elvesztettem eszméletem és a földön kötöttem ki.

(Bálint Andrea)