XVI.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

     Majd holnap megbékél-gondoltam. Elvégre egy szép szó,és nyoma sincs Zsófika haragjának. Annyira könnyen befolyásolható ez a lány. Valahogy véget kell vetnem a kapcsolatnak. Nem lesz könnyű,és gőzöm sincs,hogy hogyan fogom kitálalni neki az ''igazat'',de majd csak kitalálok valamit holnapig. Majd megálmodom,vagy valami csoda az agyamba súgja a megoldást. Hamar elaludtam,de a bűntudat nem hagyott nyugodni. Egész éjjel akaratom,és tudatomon kívül is csak forgolódtam,rémálmok ezrei támadták ártatlan testemet,borzasztó szenvedés volt az alvás. Reggel szokás szerint hulla fáradtan ébredtem,a tükörbe néztem és konkrétan egy zombi nézett vissza rám. Megrémisztett a látvány,egyedül a hajammal voltam most is megelégedve. Imádom ha kócos,hisz ilyenkor szexinek érzem magam, de ma a hajam sem tudta elterelni fáradt arcomról a figyelmet. Egy lány általában ilyenkor folyamodik a sminkhez. Egy lány. Nos mivel bizonyított tény,hogy fiú vagyok,a smink lesz az utolsó dolog,amivel rendbe szedem punnyadt képemet. A mosdóba mentem,majd kb. 20 percig hideg víz alatt áztattam fejemet. A művelet által szétfagyott és bepirosodott az arcom. De legalább eltűntek szemem sarkából a karikák. A táskát meg a cipőt is magamra kaptam,a nappali tükrében megállapítottam,hogy a vörös foltok is eltűntek arcomról. A megkönnyebültség vált úrrá rajtam,hisz ha Maja meglátott volna ezzel a fejjel…Na de szerencsére Okoson kívül egy élőlény sem kellett nézze fejemet. 

     Sikeresen késtem 10 percet a franciáról,szerencsémre még nem ért be a tanár. Mint kiderült házi is volt ebből a csodálatos tantárgyból,de mivel se nekem,se Majának nem volt,ezért kénytelenek voltunk,valamit össze kaparni a tanításig. Annyira jó volt látni Maja arcán azt a mérhetetlen boldogságot. Zsófi közben írta az szemrehányó sms-eit,de nem volt kedvem rájuk válaszolni. Láttam Maján,hogy zavarják az újabb meg újabb sms-ek, ezért a táskába dobtam a telefont.
-Nem zavar-mosolygott hamisan Maja.
-Engem nagyon. Délután beszélek Zsófival. Nem vagyok akkora paraszt,hogy sms-ben dobjam.-feleltem őszintén. Bár a „paraszt” jelző megcáfolandó,de szerencsémre Maja nem ellenkezett.
Megbeszéltük,hogy minél hamarabb elintézzük a Benny-Zsófi ügyet, és utána majd összefutunk. Három rajz következett,önként vállaltam a modell szerepét, evégre csak ülnöm kell egy széken,így a rajzolást is megúszom. Lassabban telt el a három óra mint hittem. A hátam meghúzódott,a nyakam elállt,azt hittem nem csengetnek már ki. Óra után úgy járkáltam fel-alá mint egy öreg ember és mára még kosarazást beszéltünk Bennyvel. Kínos fájdalmak egy kínos szituban. Előre rettegek a találkozástól. Hamar elrepült az uccsó két irodalom óra,így a megbeszélt helyen találkoztam Bennyvel.
-Hoztál labdát?-kérdeztem.
-Persze. Tudtam,hogy te elfelejted.-röhögött.
-Azt hiszem,még mindig jól ismersz.-veregettem meg a hátát.
-Jobban,mint bárki más. Baj van?-komolyodott el.
-Dehogy,nincs semmi,csak..meghúzódott a hátam.-kezdtem szokásos kamuzásomat. Bár valóban fáj a hátam.
-Ha gondolod,hagyhatjuk holnapra is a kosarat... hátad miatt.-szedte elő aggódó énjét.
-Nem,dehogy, megbeszéltük. Majd rendbe jövök.Ne aggódj!
Egész sötétedésig dobáltuk a labdát,rengeteget dumáltunk,sokkal inkább a régi közös percekről mintsem Majáról. Mindkettőnknek kellemetlen volt a szitu. Ahogy látom Maja még nem igen beszélt kettőnkről,így nem teljesült be a félelmem. Közben Maja is dobott néhány sms-t.
-Ki ennyire aktív?-kérdezte Benny az sms-ekre utalva.
-Őőőő..senki. Vagyis Zsófi írt csak.-mondtam a leghihetőbben. Bár Benny reakciója nem volt a legmeggyőzőbb. Azt hiszem látta a nevet. Ma akartam szívecskéket írni a név mellé, nem önszántamból,hanem Maja kérésére. Szerencsére ez még nem történt meg,hisz nem tudom hogyan magyaráztam volna ki a helyzetet. Bár előbb-utóbb úgy is fény derül az igazságra. Én jobban szeretném ha utóbb derülne fény rá.

(Balázs Mónika)