XVI.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

     Boldogságom másnap reggelre sem csillapodott. Bennyvel mentem suliba, ahogy mindig mostanában.
-Miért hazudtál tegnap?
-Egyedül akartam lenni.. Gondolkodni akartam.
-Miről?
-Rólunk.-néztem fel rá.-Délután beszéljük meg. Jó?
-Suli után nincs időm, Benjivel megyünk kosarazni.
Szívem verése felgyorsult Benji neve hallatán.
-Akkor este.
Amíg beértünk a suliba végig a földet néztem.

     Legelső szünetben az igazgatói irodába mentem, beszélni akartam az igazgatóval. Régóta terveztem, de ezidáig valamiért tartottam az igazgatótól.
Szerencsémre nagyon jó kedve volt.
-Üdvözlöm Popráczy kisasszony. -mosolygott.-Foglaljon helyet. Mi szél hozta?
-Beszélni szerettem volna önnel. Gondolom tudja, hogy nemsokára meghalok.-kezdtem.-Szeretnék kérni öntől egy szívességet.-folytattam mondandóm.
-Miről lenne szó?-arcán láttam a meglepettséget és az érdeklődést.
-Arra szeretném kérni önt, hogy vegye vissza az iskolába Bencét, ugyanis én okoztam az incidenst a két fiú között.- biztos voltam benne, hogy nem kell a teljes nevét mondanom, mert tudja kiről, illetve kikről van szó.
-Azt hiszem nem teljesíthetem. Bence nem csak e miatt a verekedés miatt lett kirúgva. Rengeteg büntetendő csínyt követett el, amelyeket elnéztem neki. Itt volt az ideje, hogy távozzon az iskolából.
-Kérem uram. Gondolja át.
-Ön miatt.-bólintott.

-Bence megváltozott, teljesen más ember lett.-tettem hozzá mondandómhoz.
Összeszedtem erőmet, majd álltam fel.
Osztályomba sétáltam vissza. Zsófi épp francia házit irt.
-Volt házi?-néztem rá.
-Igen. Most jutott eszembe és jegyet kapunk rá.-hadarta.
-Nekem nincs..-feküdtem el a padon.
-Ha Benji megírta mázlid van.-eresztett felém egy halván mosolyt.
-Remélem megírta.-bólintottam.
Zsófika túlreagálta. Nem a világ vége, ha becsúszik egy rossz jegy. Végül is nekem mindegy Zsófika viselkedése és a jegy is.
Zsófit nem kell sokáig elviselnem, ahogy sok más embert sem, akiket szívesen elviselnék.
Az órán a gondolataim foglalkoztattak.
     Francián Benjivel ültem, a megszokott "francia órai érzés" volt bennem, a zavartság.
Benjinek nem volt házija, amin nem csodálkoztam, hisz én is megfeledkeztem róla. Óra elején összekapart valamit, amire 4-est kaptunk.
Az órai feladatot teljes összhangban oldottuk meg. Én írtam, Benji meg mondta, hogy mit hogy kéne írnom és milyen helyesírási hibáim vannak.
Úgy éreztem, hogy nem fogta fel, hogy nemsokára nem ülhetek mellette és nem diktálhatja nekem a franciát. Beszélnem kéne vele arról, hogy nemsokára meghalok. Olyan nehéz erre gondolni..mindennap ezzel a tudattam élni.
Remélem soha sem fog elfelejteni és nagyon boldog lesz. Szeretném, ha normális, boldog élete lenne.
Én majd fentről vagy éppen lentről minden mozdulatát figyelni fogom.
Suli után egyedül sétáltam haza. Kíváncsi voltam, hogy mi járhat a két fiú fejében, amikor találkoznak. Lehet még gyűlölet bennük?
Féltem a szakítástól, féltem Benny reagálásától, féltem, hogy darabokra töröm a szívét.
Bepötyögtem egy üzenetet, hogy amikor végzett azonnal jöjjön át.
Reméltem, hogy jól sül el a dolog és megért.
     Hazaértem, majd anyának segítettem megteríteni. Ebédeltünk, majd beszélgettünk kicsit, mint anya lánya. Apa kivételesen estig dolgozott, úgyhogy csajos délutánt tartottunk. Sminkeltünk, sütöttünk, szépség videókat nézegettünk neten.
Amikor Benny átjött már az sem érdekelt volna, ha a hajammal törölte volna fel a padlót.
Hullafáradt voltam. Csak punnyadni és pihenni volt kedvem, amit ő nem is bánt. Magához ölelt, majd meg akart csókolni, de elfordítottam fejem, így arcomra puszilt.
-Valami rosszat tettem?-tette fel a lehető leghalkabban kérdését.
-Nem, csak fáradt vagyok.-bújtam hozzá. Hatalmasat sóhajtott, ahogy én is, majd aludtam el.

Álmomban Benjivel voltam, egy gyönyörű tengerparton nevetgéltünk.
A mérhetetlen boldogság töltötte el egész szívem.
-Maja.-hallottam nevem.-Beszélnünk kell.-pottyanok ki álmomból.
Benny ágyamon ül kezében a telefonommal.
-Mi a baj?-dörzsölöm szemeim.
-Te miért sms-ezel Benjivel és alvás közben miért mondod a nevét?-kérdezte Benny nyugodt hangon.

(Bálint Andrea)