XIII.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE

     Kecsesen letolta magáról a törölközőt majd,a földre dobta. 

Egy pillanatig a meglepettség lebénított,de nemsokára észhez is tértem. Zsófinak tökéletes teste van.  Lányok százai irigyelhetnék kidolgozott bájai miatt. Szex közben nem tudtam szemügyre venni ezt a sok gyönyört,így most sokkoltan álltam a látvány előtt. Zsófi egy gúnyos vigyorra húzta a száját,majd intett,hogy kezdhetem.
     Kis habozás után kinyomtam az első színt a palettámra, mivel még nekem is szokatlan volt a helyzet rengeteget bénáztam a festékek előkészítésében, és ez mind a zavaromnak tudható. Rengeteg csajt láttam már meztelenül,sosem voltam mellettük zavarban, most meg mégis. Ahh. És ezeket az ügyetlenségeket Zsófi végigkuncogta. Ez csak növelte a zavaromat. 

Aztán sikerült feltennem az első foltot a vászonra. Aztán a másodikat. Gyorsan átadtam magam a festésnek,így már az sem rémisztett volna el, ha pucér lányok ezrei fetrengtek volna a kanapén, csak festettem és festettem. Láttam Zsófin,hogy már eléggé türelmetlen,szerencséjére már csak néhány utolsó simítást kellett elvégeznem. Aztán azzal is megvoltam. Letöröltem homlokomról a verejtéket,úgy mint a nagyok,majd Zsófi felé fordítottam a vásznat. Egy pillanatig csak szótlanul bámulta. Vagy annyira szar volt,hogy nem tudta,hogy reagálja le,vagy csak most jött rá,hogy egy kicseszett Picasso vagyok. Szerintem az utóbbi, és ezt most nem fényezésből mondom.
-Benji..ez..gyönyörű..-mondta szavak után kutatva Zsófi.
-Te vagy a gyönyörű.-javítottam ki.
-Szeretlek.-suttogta a lány.
Na erre a mondatra nem számítottam. Most mondjam azt,hogy még mindig Maját szeretem,vagy mondjam azt amit hallani szeretne? Utálok hazudni,de azt hiszem most csak a hazugság segíthet.
-Én is szeretlek.-mondtam a leghihetőbben.
Erre Zsófi felállt a kanapéról majd felém lépkedett.
-A törölközőt nem szeretnéd visszatenni?
-Törölközőben nehéz lenne szeretkezni.-jött közelebb Zsófi.
Anyám,erre nem számítottam. Szeretkezés? Esetleg csak szex..legalább is számomra. A sok munka után rám férne egy kis szórakozás,de félek,hogy a nagy fetrengés közben rossz névvel illetem Zsófit. Ahh,hányszor szexeltünk már úgy,hogy Majára gondoltam. Annyi koncentrálásomat vette igénybe az,hogy Maja helyett,Zsófit mondjak. Ezek jártak a fejemben és mire észhez tértem volna, már én is meztelenül hevertem a kanapén. A lány millió lázas csókkal illetett,csak úgy falta az ajkaim. Én is az övét. 

 Annyira beindított teste,hogy nem kellett sok átadni magam a csábításnak. Behatoláskor a lány aprókat nyögdécselt,ami gyorsításra ösztönzött. Egyre hangosabb nyögések hagyták el ajkait.

-Benji ez kurva jó.-bökte ki a lány.
-Nagyon jól csinálod Maj..-bazdmeg..
-Maj... mi?-emelkedett fel a lány.
-Majd lenyomunk még egy menetet?-ha lebukok nekem annyi.
-Ó, hát persze. Egy pillanatra megrémisztettél. 

Majdnem lebuktam. Ahhh. Egy hajszálon múlt az életem. Ha nem lennék ennyire jóképű, nem is tudom hogyan boldogulnék az életben. Na de ez a veszély nem áll fent. Nemsokára mi is befejeztük felnőtt játékunkat,majd neki kezdtünk a kínainak. Mindketten megéheztünk az események során.
Miután mindketten jóllaktunk,felajánlottam Zsófinak a filmnézést,de mondta,hogy még házit kell írjon franciából. Szóval volt francia házi. Értem. A sok hiányzás után én hogy fogok házit írni, rejtély számomra. 

     Zsófi felajánlotta,hogy suli előtt lemásolhatom róla. Ekkor még csak annyival voltam, hogy házit kell írni és kész. Későre tudatosult,hogy francia, az, az a tantárgy, amelyiken ott van Maja is. Ezt mind fokozza azt a tény,hogy egy csoportban vagyunk. Hogy üljek úgy mellette,hogy ne vegye észre azt,hogy szeretem? Mielőtt kiszóltam volna olyan dolgokat Zsófi előtt, amelyek mondjuk lebuktatnának,szerencsémre elment a lány. 

     Ne már,hogy ez itt hagyta a tangáját. Akkor..rajta..most nincs. Szóval akkor rajta most nincs bugyi. Értem én. Végül is fő a kényelem. Vagy nem? Ezt a tangát ha anya megkapja..valószínű, hogy berakja a többi "talált" tárgy közé. Ezért próbáltam magam eltüntetni ,így beraktam a táskámba. Holnap francián visszaadom. Hogy miért pont francián? Nyilván nem azért,hogy Maja is lássa. Vagy de? De. Ezek a gondolatok csak erősödtek tusolás, majd lefekvés közben. Hamar elaludtam,a keléssel viszont akadt egy kis probléma. Annyira fáradt voltam,hogy majdnem zokniban indultam el a suliba. Csak zokniban. Aztán észhez tértem. Nemsokára a többi ruha is felkerült a testemre. A suli előtt lemásoltam a franciát, majd nagy vonszolgatás után bementem órára. Olyan szar volt ismét látni Maját. Utoljára akkor láttam,amikor még nem tudtam,hogy Maja...Maja szívbeteg. Ismét könnyek szöktek szemeimben,de nem akartam,hogy gyengének lássanak. Leültem Maja mellé. Fura volt. Ugyanaz az érzés kavargott bennem,ami az első francia órákon. Próbáltam minél közvetlenebbnek tűnni, kisebb nagyobb sikerrel. Rajta sajnos nem láttam ezeket a küszködéseket. Nyilván,hisz már nem érdeklem. Aztán eszembe jutott valami: a tanga. Már nyúltam volna a táskámba,de valami mégsem engedte,hogy kivegyem. Az ami a tegnap még jó ötletnek tűnt, mára már totál szánalmasnak hangzott. Gondoltam szünetben majd oda adom, amikor majd nem lesz ott Maja. Ebben a pillanatban ezt láttam a legésszerűbbnek. Biztos vagyok benne,hogy jól döntöttem. Minden pillanatát kiélveztem Maja társaságának,szemeim nem bírtak betelni a látványnak. Annyira szép ez a lány, és a külső mögött egy borzalmas betegség fekszik. Ismételten majdnem elbőgtem magam,de szerencsémre kicsengettek.
     A következő óránk festészet volt,egy általunk választott fiatal hírességet kellett lefestenünk. Rengeteget időztem alanyom kiválasztásával,aztán Calum Hood mellett voksoltam. Annyira vonz a stílusa. Három óránk volt a megfestésére. Nekem két óra alatt sikerült,így a harmadik órán facebookozhattam. 

     Utcsó óra után Zsófi kíséretében indultam haza, de az iskola kapuban megláttam Bennyt és Maját, ami teljesen felkavart és idegessé tett. Ez két hétig így ment, minden egyes nap. Franciákon Majával ültem, akit már nem érdekeltem, de bennem még mindig ott volt a parázs.

Harminc óra vezetésből már meg volt tíz. Jobban ment, mint gondoltam. Ez annak is tudható,hogy kiskoromban mindig apa ölében ültem és együtt vezettünk. Mindig olyan hamar eltelt az a két óra vezetés,most mégis annyira hosszúnak tűnt. Ugyan azon az útszakaszokon bolyongani. 

Pechemre Maja és Benny mellett is elvezettem, aminek köszönhetően majdnem nekimentem az előttem levő autónak. Ez mind mind Maja miatt.

(Balázs Mónika)