VIII.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Miután megnyugodtam el akartam mondani Bennynek, hogy mi történt, de ahogy felidéztem a látottakat ismét rám tört a zokogás. 

Nem tudtam, hogy mihez kezdjek és hogy hogyan fogom elviselni ezt a fájdalmat. De talán így volt a legjobb... Lehet, hogy meg kellett történjen, hogy rájöjjek, hogy nem minden tökéletes. Hogy is lehetett volna az a betegségem mellett?

 Benny magához húzott és engedte, hogy vállán sírjam ki magam újra és újra. Addig, amíg már sírni sem tudtam. 

-Köszönöm.-néztem csillogó szemébe. Elmosolyodott, majd nyomott puszit arcomra.

-Ne köszönd.-túr bele hajamba. -Már késő van. Hazakísérlek.-állt fel a padról és húzott fel.-Remélem nem fáztál meg.

 Megráztam fejem, majd indultunk. Átkarolt, ami erőt adott nekem. Végig csendben voltunk, mintha tudta volna, hogy erre van szükségem. Benji járt a fejemben.. Az, hogy mennyire utáltom és mennyire megbántam, hogy megcsókoltam, megbántam, hogy kezdeményeztem. Legszívesebben elástam volna magam a naivságom miatt.. Könnyen sikerült átvernie. Legalább megtanította, hogy senkiben sem szabad megbíznom.

 Benny hosszas öleléssel engedett be a házba, majd azonnal írt üzenetet, hogy holnap is találkozzunk. Igent válaszoltam rá. Nem akartam egész hétvégén egyedül lenni és depizni. 

Őszintén örültem, hogy Benny mellettem állt, annak ellenére, amit a múltban követett el. Mindenki meg tud változni, csak akarat kérdése, e mellett mindenki követ el hibákat, ahogy ő is és én is.

 Egy falatot sem bírtam lenyelni, akármennyire is próbáltam erőltetni, úgyhogy hamar felálltam az asztaltól. Legalább egy órán át feküdtem a kádban. Imádtam a meleg vizet a forróval keverve. A tükrök teljesen bepárásodtak. Mikor kiszálltam egész testem libabőrös lett. Magamra tekertem a törölközőt, majd mentem szobámba.

 Több üzenet is érkezett Benjitől, emellett hívott is. Facebook-on is regényeket irt. Nem válaszoltam rájuk. Pizsit vettem fel és bújtam ágyba. Örültem, hogy végre hétvége, legalább nem kellett Benjit látnom a suliban. A sírás könnyített a lelkemen, ugyanakkor le is fárasztott. Hamar elaludtam.

 Fáradtságom ellenére éjjel többször megébredtem, mert álmaimban Benjit láttam. a hosszú fekete hajú lánnyal.

 Másnap az első nadrágot és felsőt vettem fel, ami a kezembe került. Nem érdekelt már, hogy hogy nézek ki.. Eddig is voltak önértékelési problémáim és az, hogy megcsaltak csak fokozta az egészet.

 Hajam kócos volt, szemeim karikásak. Fülbevalót sem tettem, csak mentem a ház elé, mert Benny irta, hogy vár rám egy ideje.

 Gördeszkával érkezett a jóképű hősöm. Leültünk a ház előtti padra és beszélgettünk. Annyi hülyeséget mondott, hogy muszáj volt nevetnem, egyszerűen nem bírtam nevetés nélkül. Benny képes volt elfeletetni Benjit arra az időre, amíg vele voltam. 

Néha rágyújtott, de gondosan figyelt arra, hogy ne felém fújja a füstöt. Telefonom szólalt meg, Benji volt. Csak kinyomtam, majd kapcsoltam ki a telefont. 

-Délután elviszlek valahová.-néz rám vigyorogva.

-Félnem kellene?-néztem rá komoly arccal. 

-Az tőled függ.-kacsintott rám, majd állt fel.-Vigyázz magadra!-veregette meg vállam, majd gurult el. 

Én még ott maradtam kicsit a gondolataimmal. Rájöttem, hogy túl sokszor van időm gondolkodni és ez nincs jó hatással rám. 

Nehézkesen álltam fel, majd mentem be a házba. Tumbliztam kicsit, majd egy könyvet kezdtem olvasni, ami lekötötte a figyelmem egy ideig. Ma már ettem egy keveset. 

Délután kicsit összeszedettebben néztem ki, amikor találkoztam Bennyvel. Eléggé izgalmas helyre mentünk. Egy elhagyatott szanatóriumba vitt. 

-Normális vagy?-néztem a fiúra, aki megrázta fejét, majd lépte át a bejárati küszöböt. 

-Gyere már Maja!-szólt rám amikor észrevette, hogy egy helyben állok és nem mozdulok. 

-Mit keresünk itt?-fogtam meg kezét, mert ha éreztem, hogy mellettem van biztonságérzetem is volt. 

-Csak körbenézünk.-vett elő egy lámpát, majd kapcsolta be és tartotta előre. 

-Mióta elhagyatott?-néztem a megvilágított helyekre. Eléggé ijesztő volt. 

-1967 óta, legalább is neten ezt írja.-felelte nyugodt hangon.-Régóta érdekel ez az épület. Nem tökéletes randi helyszín, de megfelel.-hallottam kuncogását. 

-Hé. Ez nem randi!-böktem meg oldalát. 

-Ne aggódj, tudom, hogy abba a baromba vagy szerelmes.-nyafogta. 

-A szerelmes szó túlzás.-sóhajtottam. 

-Magadnak sem ismered be? -mosolyodott el. 

-Váltsunk témát. Miért lett elhagyatott ez a hely?-kezdett érdekelni az épület története. 

-Állítólag egy skizofrén beteg családja bezáratta, mert a betegnek nem javult az állapota. A halott testvérét látta mindenhol.. 

-Huhh.. -Szorítottam meg kezét a fiúnak. Ijesztő hely.-Beszélni akarok neked a betegségemről.-böktem ki, Benny pedig ebben a pillanatban megállt. Valamiért szükségét éreztem, hogy elmondjam valakinek. Erre a legalkalmasabb személy ő volt. 

-Tudok mindenről. Utána néztem amikor elájultál. Itt kell lennie valahol a betegszobának, ahol a skizofrén férfi volt.-mondta magabíztosan. 

Én csak hallgattam. Annyira meglepett az a válasz amit kaptam.. Az meg még jobban, hogy tudja és mellettem van, bár féltem, hogy csak sajnálatból és szánalomból. 

-Majd beszéljünk róla.-motyogtam halkan. 

-Felesleges Maja. Melletted maradok, akkor is, ha megpróbálsz eltaszítani. Erre a válaszra már tényleg nem számítottam. Témát váltottam, mert már kezdett idegesíteni ez a beszélgetés.

-Melyik az a szoba?-nézek körbe. 

-Mindjárt ott vagyunk.-sietett előre, én meg megbotlottam. 

-Figyelj a lábad elé!-kiáltott rám. 

-Szerinted sötétben tudok?- sóhajtottam, amit hangos nevetéssel válaszolt meg. -Ijesztőbb a nevetésed, mint ez a hatalmas ház.-morogtam, majd léptünk be a szobába, amely a lélegzetem is leállította.

 Alaposan körülnéztünk, mindent lefényképezett Benny telefonnal, majd siettünk ki. 

-Azért itt nyugodtabb vagyok.-kapkodtam levegőért. 

-Nem csodálkozom.-tette zsebre a lámpát, majd ültünk le kicsit és átbeszéltük a látottakat. Ezek után  elmentünk egy kínai étkezdébe. Sushit ettünk, közben beszélgettünk mindenről. Az eddigi életéről, csajairól, a múltjáról, majd következtem én. Alaposan kikérdezett. 

-Szerinted Benji szeret téged?-nézett rám. 

-Nem hinném, csak le akart fektetni.-válaszoltam közönyösen. 

-Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem csak lefektetni akart..-vigyorodott el. 

-Utálom amikor ilyen fejet vágsz.-forgattam szemem. 

-Menjünk el egy buliba. Tuti ott lesz. 

-Meghibbantál? Nem akarom látni!-jelentettem ki magabíztosan. 

-Tegyük  féltékennyé.-mosolygott huncutúl. 

-Azt még is hogyan tervezet?-pálcikámmal fogtam megy egy sushit és emeltem számhoz. 

-Eljátszuk, hogy együtt vagyunk.-röhögött fel gonoszul. 

-Beteg vagy.-nevettem el magam látványán, majd ettem meg, amit pálcikáimmal fogtam közre.

(Bálint Andrea)