X.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Azon az estén, amikor elveszítettem a szüzességem Bennyvel boldog voltam és elégedett. Úgy gondoltam, hogy helyesen döntöttem.


Miután kipihentük magunkat felöltöztünk.
-Benny.. Remélem tudod, hogy most.. 
-Igen?-nézett rám érdeklődést mutatva.
-Köztünk nem lesz semmi..és ne hidd, hogy csak kihasználtalak...-sóhajtottam.
-Ne aggódj.-simogatta fejem.-Szedd rendbe magad. -mosolyogott rám, majd ment ki. Én a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam arcom, majd alap sminket tettem fel. 
Hajam fésültem ki, majd magabiztosan néztem a tükörbe és mosolyogtam magamra. Azt vettem észre, hogy tetszik a látvány. Nőtt az önbizalmam. Sejtettem, hogy mitől, illetve kitől, Bennytől.
Miután izgatottan, gyorsan dobogó szívvel mentem le Bennyhez megbeszéltük, hogy indulunk haza. 



Ő sokat ivott, bár a rosszalkodásunk miatt azonnal kijózanodott, nekem meg már nem volt kedvem ehhez az egészhez, hogy Benjit féltékennyé tegyük... számomra már rég nem erről szólt az este.


Kabátom adta rám, majd indultunk is. Kézen fogva sétáltunk, majd metróztunk kicsit.
-Holnap átjössz? Megnézhetnénk egy filmet.-néztem rá.
-Inkább sétáljunk.-nézett rám, majd ujjaimmal kezdett játszani.
-Ahogy akarod.-bólintottam.
Nemsokára leszálltunk a hatalmas kék metróról,azután ismét kézen fogva sétáltunk egymás mellett. Mindketten hallgattunk.
-Akkor holnap. -értünk otthonomig, majd nyomott puszit számra és távozott.
Pár percig ott álltam és néztem, ahogy elmegy. Gyötörni kezdett a bűntudat. 
Benny miattam szenved.. Láttam rajta. Igaz, hogy az elején megfektetni akart, de amikor sikerült neki, már nem csak ennyit akar.. Egyre több érzést kezd táplálni irántam, de a büszkesége miatt nem beszél velem erről...igazából nem is kell beszélnünk róla, mert tudom. Velem nem paraszt, mint mindenki mással, figyelmes, kedves, megértő mindig. Azt akarja, hogy jól érezzem magam és boldog legyek. A viselkedése árulta el az érzéseit.
Halkan osontam be a házba, a szüleim már aludtak. 
Sikeresen lefejeltem valamit, amitől fejem kezdett sajogni. Elfojtottam a fájdalmat, majd telefonommal világítottam és siettem szobámba. Tusoltam, végül ágyam karjaiba feküdtem. Telefonról tumbliztam kicsit, majd néztem fel fb-ra. Dóri rengeteget írt, válaszoltam neki, majd zártam le a telefont, majd tettem éjjeliszekrényemre. Átölelve a sapis macimat sikeresen aludtam el. 
Másnap dél körül ébredtem fel. Rendbeszedtem magam, majd a szüleimmel reggeliztem. Reggeli után szeretett Dórimmal skype-oltam, közben a házikat írtam le. Franciából segített, nem akartam házi nélkül órára menni.. Emellett Benji a csoporttársam. 
Hatalmas és hallható sóhajok közepette írtam meg a francia házit.
Bennynek írtam üzenetet, hogy találkozzunk a legközelebbi parkban 3-kor. Hamar válaszolt is rá. A lehető leggyorsabban készültem el. Csodálatosan éreztem magam ma is vele. Benny csodálatos ember.. Annyira felnézek rá. 
Ami kissé zavart, hogy tudtam, hogy többet érez. 
Csomó hülye fejes képet csináltunk, egyet fel is töltöttem Facebook-ra. A kép fölé bepötyögtem: " külső álarc ". Igen...










2 órán át sétáltunk és beszélgettünk a semmiről. Egyetlen egy hasznos vagy értelmes mondat sem hagyta el szánkat, csak a hülyeség folyt állandón. 



Miután teljesen lefárasztott a sok marhaság elköszöntem tőle. Tanulnom kellett még. Blahh.


Otthon tanultam, már amennyire a gondolataim engedték.
Este Dórival beszéltem, aki bejelentette, hogy 2 hónap múlva meglátogat. Végre. Annyira hiányzik. Szükségem van rá. Nagyon.



Másnap frissen csapódtam Zsófi mellé a padba.


-Jó reggelt.-mosolyogtam rá kedvesen. 
-Jó reggelt Maja.-nézett rám nagy szemekkel.-Beszélnem kell veled. 
-Miről?-pakoltam ki táskámból a füzetem és tolltartóm, majd a telefonom tettem a padra.
-Benjiről.
-Ahh.. Nem szeretnék róla beszélni, már nem érdekel, a múlté.-füllentettem hamis mosollyal arcomon.
-É-én.. Lefeküdtem vele.-hadarta el, amit tisztán hallottam, de megkértem, hogy ismételje el újra.
-Lefeküdtem vele.-már szemében gyűltek a könnyek.
-Ne engedd, hogy kihasználjon Zsófi.-legyintettem, majd mosolyodtam el keserűen.
Az első órát alig bírtam végig ülni egy helyben. Legszívesebben tomboltam volna. 
A következő már francia volt.
-Nem megyek be órára.-néztem Zsófira, majd pakoltam össze.
-Jó lenne, ha megbeszélnétek Benjivel.
-Nincs mit már Zsófi...-sóhajtottam hatalmasat. Kezébe adtam a francia füzetem, hogy adja oda a tanárnak vagy Benjinek, mert a házi közös volt, majd vettem vállamra táskám és siettem ki.
Ahogy végighaladtam a folyosón legszívesebben minden ajtót betörtem volna, de nem tehettem mindenki előtt. Amilyen gyorsan csak tudtam siettem haza. 



Otthon rengeteg tányért, poharat földhöz csaptam, de dühöm nem enyhült. Egy átlátszó szilánkdarabot kaptam kezembe és húztam végig csuklómon. 


-Szemét.-zokogni kezdtem, majd mélyen belenyomva érzékeny bőrömbe a szilánkot,  húztam végig csuklómon. Szívem is hevesen vert, levegőt is nehezen tudtam venni.



-Kurva betegség. Utállak. -szorítottam össze fogaim, majd egy újabb érzékeny felületen húztam végig a szilánkdarabot.


-Zsófit is tönkreteszed?-vágtam több vonalat a már véres csuklómra. 
A vér ömlött kezemből, ami nem ijesztett meg, mert ezt akartam. Remélem súlyosan összevágtam magam és belehalok..ha ennyitől meg lehet halni. Nem akarom megvárni, amíg a szívem áll le. 
Zokogtam, majd ütöttem a padlót. Nevettségesnek éreztem magam.
Ha valaki látott volna biztosan egyből a pszichiátriára vitetett volna. 



Látványom ijesztően hathatott lehetett, főleg olyan emberek számára, akik felhőtlen boldogságban élnek. Éreztem, hogy szívem nemsokára  feladja szolgálatát. Testem ezt nem várta meg. Erőtlenül csapódtam a földre, majd vesztettem el eszméletem. Értem jöttek a fekete lovagok.


Mikor felébredtem ismerős szobában voltam. A jellegzetes kórház szag csapta meg orrom. Agyonvagdosott csuklóm alaposan be volt kötözve. 
Egy nővér lépett be az ajtón.
-Jól vagy?- kérdezte lágy, kedves hangon. Nem válaszoltam. Nagyon gyengének éreztem magam.. A beszélgetést is megterhelőnek véltem. Miután kiment a nővérke anya rontott be. Szemei kisírtak voltak.
-Kicsim.-borult nyakamba.-Soha többé nem teheted ezt magaddal.-zokogta, majd ölelt magához.
-Anya.-suttogtam.-Ne haragudj.-szememből könnyek kezdtek eredni szenvedő édesanyám láttán.Szívem hasadt meg miatta. Soha sem láttam ilyen állapotban..-Ne aggódj, most már jól vagyok.-fogtam meg kezét erőtlenül és mosolyogtam rá. 

        Olyan fejet vágott, mintha egy hullát látott volna, ami megijesztett.

       -Nagyon sápadt vagy.-motyogta, majd arcomon simított végig mosolyogva.

       -Apa?-kérdeztem halkan. Biztos voltam benne, hogy apa soha sem fogja ezt megbocsájtani            nekem. 

       -Nemsokára visszajön, csak hazament, hogy behozzon neked pár cuccot.-puszilta meg                  kézfejem.-Itt van egy aranyos fiú.-motyogta anya.-Bence.-mosolyodott el.-Nagyon aggódik            érted..rengetegszer hívott, ne haragudj, de felvettem a telefonod és beszéltem vele. Tőlem            tudta meg, hogy itt vagy és azonnal ide jött..-fejezte be.

      -Semmi baj...Ő az egyetlen ember, akiben itt bízom.

      -A pasiddal mi történt? Nem vagytok már együtt?-nézett rám, mire elérzékenyültem.

      -Nincs olyanom és nem is akarom, hogy legyen.-folyt le egy könnycsepp az arcomon.

      -Miatta tetted?-nézett rám anya, én csak bólintottam.

      -Nem akarok többé róla beszélni..-töröltem le könnyeimet, amelyekből már rengeteg volt az           arcomon.-Beküldenéd Bennyt?-néztem anyára. 

      Felállt és ment ki. Gyorsan letöröltem könnyeim, majd mosolyt erőltettem arcomra. Nemsokára         Benny érkezett meg. 

      Hatalmas lecseszést kaptam. Soha nem láttam ennyire dühösnek.

      -...Megörültél! Ennyire gyerekes nem lehetsz!-fejezte be hosszú mondandóját, majd ült le             ágyam szélére és hosszasan ölelt meg egy sóhajjal társítva.-Ne haragudj, hogy ordítottam, de         muszáj volt kiadnom magamból.-mosolyodott el, majd bújt hozzám.

      -Ne magyarázkodj..-sóhajtok. -Utálom, ha magyarázkodnak.-mosolyodtam el, majd pusziltam         arcára.

      Nagyon sokáig időzött mellettem, majd mikor elment Dórinak irtam, hogy ne aggódjon jól vagyok.       Anyáék már értesítették szegény, aggodó barátnőmet a hülyeségemről, amiért kifejezetten             hálás leszek nekik és leordítom a fejüket.

      Egy órán át nyugtatgattam, hogy semmi bajom, majd elköszöntem a fáradtságomra hívatkozva,         ami részben igaz volt. A gyógyszereknek, amiket be kellett szednem altató hatásuk is volt.

      A szüleim is hazamentek már, Benny meg azt mondta, hogy reggel ismét bejön hozzám. 

      Apa behozta a sapkás macim. Magamhoz öleltem és próbáltam aludni, ami nagy erőfeszítések           árán sem sikerült, pedig éreztem, hogy fáradt vagyok és gyenge.

      Már éjfél is elmúlt, amikor valaki kinyította az ajtót és lépett be. A sötétben nem láttam, hogy       ki az, csak amikor pár lépésssel közelebb lépett hozzám. Benji volt. Nem akartam vele beszélni,       ezért szemeim lecsuktam és úgy tettem, mintha aludnék.

(Bálint Andrea)