XVIII.RÉSZ: BENJI SZEMSZÖGE (UTOLSÓ)

     Tudom,hogy egy bunkó paraszt módjára viselkedtem Zsófival,de inkább gyűlöljön,mintsem reménytelenül szeressen. Így nekem is könnyebb volt vele megszakítanom minden kapcsolatot,később majd ő is belátja,hogy így volt a legjobb. Iszonyú napom volt,egész szünetben nem láttam Maját,hívtam nem vette fel,sms-ek ezreivel bombáztam,arra sem érkeztek válaszok. Gondoltam,biztos le volt halkítva ezért nem vette észre,hogy keresem. Meg amúgy is órája volt,szóval nem fektettem az agyalásra nagy hangsúlyt, az viszont zavart,hogy egész nap egy szót nem hallottam felőle,hisz borzasztóan hiányzott. 

Furcsa érzés fogott el,de próbáltam minden nem oda illő gondolatot kitörölni fejemből. Az órák iszonyú lassan teltek,irodalomból dogát írtunk,ami nem is lett volna baj,hisz jó vagyok belőle,de most kénytelen voltam üresen beadni a lapot.

-Huy Quang Le úr,végzett már?-kérdezte a tanárnő,mire kinyitotta üres dolgozatom lapjait.

-El se kezdtem. Sajnálom,nem megy.

-Pedig maga az egyik legkiválóbb diákom. Nem szeretne még egy kicsit próbálkozni? -kérdezte kedvesen a tanárnő.

-Nem. Ne haragudjon.

-Csaknem beteg? El kellene mennie az orvosiba. Majd rendbe szedik a baját.

-Nem vagyok beteg.... Vagy de,azt hiszem mégis ellátogatok a doktornőhöz.

-Gyógyulást Huy Quang Le úr.-mosolygott,mire kisétáltam az ajtón. Igazából be sem mentem az orvosiba,csak valahogy muszáj volt kiszabadulnom a teremből. Még lett volna egy torna órám,de gondoltam iratok majd anyával igazolást. Hazafele indultam, amikor csörgött a telefon. Megörültem,hogy Maja végre észre vette hívásaimat,de nem Maja hívott. Benny volt az,és kissé meglepetten vettem fogadtam a hívását. -Igen?-kezdtem.

-Szia. Ne haragudj,hogy zavarlak,de sürgősen be kell jönnöd a kórházba.-éreztem,ahogy elhagy az erőm és egy padra rogytam.

-Mi történt Majával? Jól van? Mondj már valamit!

-Jól,vagyis azt hiszem. Gyere gyorsan,még alszik,majd mindent elmesélek. Rohantam a kórházba, mint az őrült, két ártatlan embert is félre lökve. A kórház előtt rengeteg ember álldogált,figyelembe sem véve őket berohantam az épületbe,majd hosszan a fehér folyosón. Egy ápolónő állt egy ajtó előtt, oda szóltam.

-Maja. Hol van Maja?-kérdeztem idegesen.

-Kicsoda?-nézett értetlenül.

-Maja. Porpáczy Maja. Elájult,nemrég hozták be. -Jajj,tudom most már kiről beszélsz. Jobban van,de sajnos nem engedhetem,hogy bemenj hozzá. Csak felzaklatnád,és ezt Maja egészségéért nem engedhetem. Csak családtagok mehetnek be.

-A barátja vagyok,kérem engedjen be.

-Az előtt szintén itt volt egy fiatal úr,aki pont úgy mint maga,azt állította,hogy Maja barátja.

-Benny. Rohadék. Szóval izéé..kérem engedjen be,vagy legalább mondja meg,hogy hol találom,muszáj,hogy lássam.

-Jól van,látom,hogy mennyire aggódsz érte. A hetes teremben van,de légy csendben,az előbb még aludt. És ne feledd:öt perc és kint vagy.

-Rendben,köszönöm-rohantam a hetes terem fele.

-Héé fiam,másik irányba-szólt utánam az ápoló.

-Ő..igen..-rohantam most már a helyes irányba. Maja terme a folyosó végén volt. Közeledve az ajtó fele,lelassítottam lépteimet. Halvány fény sugárzott ki ablakából. Még aludt,de nem volt egyedül. Benny is vele volt. Abban a pillanatban állt fel székéről, majd Maja fölé hajolt, megcsókolta a lány ajkait,majd kifele lépkedett. Normális esetben berohantam volna és szétvertem volna azt a kis gyökeret,de most képtelen voltam a haragra. Ez a helyzet minden,csak nem normális. Maja állapota napról-napra rosszabb,és sosem lehet tudni,hogy mikor..Gondolatimat nemcsak,hogy Benny,de még egy könnycsepp is megszakította.

-Óvatosan járkálj,még alszik. Az orvosok azt mondták,hogy kell hagyni pihenni. Légy erős,haver.-elfordította fejét,de könnyét ő sem tudta már eltakarni.

-Te is.-veregettem meg a vállát,majd besétáltam a terembe. Az ágy melletti székre kuporodtam,mire előtörtek belőlem az emlékek. Egy hónap telt el azóta,amióta utoljára kórházban volt Maja. Miattam. Hazudtunk egymásnak,amikor mindketten tudtuk a másik érzéseiről. Arca sápadt volt,keze hideg. Nem akartam felébreszteni,de kinyíltak gyönyörű szemei.

-Itt vagyok. Pihenj még,itt maradok veled.-nyomtam csókot homlokára,mire bezárta szemeit. Három óra telhetett el,mire megérkezett Maja anyukája. Mondta,hogy késő van,menjek inkább haza,majd ők vigyáznak a lányra. Rövid ellenkezés után,beláttam,hogy nekem is szükségem van a pihenésre. A sötét szürke utcák annyira távolinak tűntek. Konkrétan minden földi dolog egyre távolabb került tőlem. A mi világunkban csak két személy létezett. Maja,meg én. Nem volt ott pénz, nem volt ott gazdagság,csalás vagy hazugság,ármánykodás vagy megcsalás,csak mi voltunk,és senki más. Ez a világ ezen a földön,már nem fog kiteljesedni. Ezen a földön nem.

Hazaértem, de senki sem várt otthon. Egy levelet hagyott anya,hogy későn ér csak haza,letett az asztalra 2000ft-ot,hogy rendeljek belőle pizzát. Sosem utasítanák vissza egy olyan ételt, mint a pizza,de úgy érzem,ha most meg kellene ennem,tuti,hogy kihánynám. Filmezni akartam,de aztán attól is elment a kedvem. Okos próbált felvidítani,de ő sem járt nagy sikerrel. Letusoltam,majd az ágyba vetettem magam,képtelen voltam nyitva tartani szemeimet. Hamar elkapott az álom,pontosabban a rémálom. Kegyetlen volt az éjszaka,sosem vártam még ennyire a virradást. Reggel egy sms fogadott,Maja nevét látva,majd kiugrott szívem a helyéről. „Mondta anya,hogy egész este mellettem voltál. Köszönök mindent,imádlak hercegem. Csók, UI:kiengedtek a kórházból,de egész héten pihennem kell a javulás érdekében. Nagyon hiányzol,de kérlek ezen a héten ne gyere át. Ígérem minél hamarabb meggyógyulok,és akkor minden olyan lesz, mint régen. Szeretlek<3”

Maja jobban van! Istenem,köszönöm. Vigyázz rá kérlek,ne vedd el tőlem. Szükségem van rá,képtelen vagyok nélküle élni.

     A héten csak skype-on beszéltünk,ami eléggé megviselt. Embertelenül hiányzott az a lány,és azt hittem,hogy nem jön el már végre a vasárnap, amikor láthatom Maját. Egy hét múlva karácsony,és gőzöm sincs,hogy mit adhatok neki. Különleges lánynak,különleges ajándék jár.

Vasárnap reggel,hatalmas mosollyal arcomon ébredtem. Pár óra és újra láthatom a szerelmem. Remélem,én is pont úgy hiányoztam neki,mint ő nekem. Gyorsan felöltöztem,egy pici parfüm,majd útnak indultam. Tegnap sikerült a rendőrrel is a vezetésem,így pár nap múlva küldik a jogsit. Annyira vártam már,hogy beültessem a csodaszép lányt a csodaszép autóba. Ma viszont még gyalogolnom kellett,így az első virágüzletbe vettem 100 szál vörös rózsát. Felajánlotta a virágárus hölgy,hogy kollégája kiszállítja autóval,de nem láttam szükségesnek. Gondoltam,majd én elbirkózom vele. Azt hittem mindkét karom leszakad Majáék házáig,aztán mégsem. A 'Let her go'-t akartam neki énekelni,de nem akartam,hogy úgy értelmezze,hogy el akarom engedni. A házuk előtt ezért a következő dalt kezdtem el:„Cause all of me,loves all of you,love your curves and all your edges,love your perfect imperfections..” A dalt hallva,Maja az ablakhoz rohant,majd pár perc után édesanyja nyitott ajtót,boldog mosollyal fogadva,mire Maja is leért már az emeletről. Én csak folytattam „How many times do I have to tell you..” Maja és szülei szemei könnyben úsztak,a végére már én is bőgtem mint egy gyerek. -Szeretlek.-adtam át a rózsákat,majd borultam a lány nyakába.

-Én is szeretlek. Ez csodálatos volt. Köszönöm Benji. Leírhatatlan élményt szereztél nekem.

-Én köszönöm,hogy vagy nekem.-mondtam,figyelembe se véve a két szülőt körülöttünk. Maja szobájába érve hatalmas csókcsaták indultak ajkaink között,nem érdekelt semmi,és senki,csak Maja. Hamarosan már anyaszült meztelenül feküdtünk egymás karjai között,kielégültem,boldogan. Sosem volt még ennyire érzéki,ennyire szenvedélyes a szeretkezés közöttünk,képtelenek voltak ajkaink elválni egymástól.

Egy telefon csörgés szakította meg románcunkat,Benny hívta Maját,de nem reagált a hívásra.

-Vedd fel nyugodtan. Úgyis már végeztem veled.-mondtam nevetve.

-Gonosz vagy,remélem tudod. -morogta.

-De te pontosan így szeretsz.-csókoltam ajkaira.

-Tudom.-csókolt vissza Maja.

Nemsokára elindítottunk egy filmet,de inkább figyeltünk egymásra,mint Johnny Depp-re.

-Itt alszol,igaz?-kérdezte Maja.

-Ha a szüleidnek sem gond,akkor persze. Amúgy is téli szünet van.-amúgy meg most esett le,hogy holnap nincs suli. Egy hét,és Karácsony. Egy Karácsony azzal a lánnyal,akit szeretek. Talán apa is hazalátogat pár napra.

A szülei simán belementek,hogy maradjak,ezért az egész éjszakát Maja karjai között töltöttem. Felemelő érzés volt a szerelmem mellett ébredni. Hamarabb ébredtem,így anyukája segítségével összedobtunk egy kis reggelit Majának.

-Ágyban reggeli? Ez volt minden vágyam. Imádlak te vietnámi Isten.-nevetett a lány a meglepetésnek.

    Reggeli után elvittem Maját a Westend-be. Mondtam,hogy bármit amit lát és tetszik neki,azt megkapja tőlem Karácsonyra. Ekkor még nem tudta,hogy mi is az ő igazi ajándéka. Egy sálat,meg egy ruhát választott, annyira látszott,hogy örül neki. Vásárlás után moziba mentünk,de nem a szokásos menetben zajlott le,ugyanis kibéreltem a mozit kettőnk részére. Csak ő meg én,és egy szívszorító film. A Titanic.

 Szóhoz sem tudott jutni Maja a döbbenettől. Annyira jó volt őt boldognak látni. A film végét mindketten sikeresen megkönnyeztük. Utána elmentünk még vacsorázni,majd megbeszéltük,hogy ma Maja alszik nálam. A következő három napban filmeztünk,pihentünk,koriztunk,síeltünk,és szánkóztunk egyszerre. Csodássá akartam tenni Maja napjait.

     A csütörtöki nap volt boldogságának a tetőpontja. Reggel elvittem a már megkapott jogsimmal a repülőtérre ,füllentvén,hogy unokatestvérem elejébe kell mennünk. Unokatestvérem helyett viszont egy sokkal fontosabb személy érkezett Maja számára. Ez a személy meg nem volt más,mint Maja legjobb barátnője, Dóri.

Pár napja beszéltük meg,hogy meg kellene lepnünk Maját,Dóri is tudta,hogy Majának szüksége van rá. A legboldogabb pillanatot jelentette számomra Maja arca,amikor megpillantotta Dórit. Azonnal nyakába szökött majd egy fél óráig kb. csak ölelték egymást. Úgy érzem,most már Maja élete is valóban teljes. Dóri szombatig marad,a Karácsonyt már Erdélyben tölti. Az autóban is zokogás meg hálát kifejező szavak ezrei hagyták el a lányok száját.

Hazavittem a két lányt,majd magukra hagytam,biztosan ezer dolog van, amit ki kell vesézzenek. Otthon meleg vacsival várt anya,ami furcsa módon még ízlett is. Este megnéztünk két karácsonyi filmet , kitudja,hány éve volt amikor utoljára filmeztünk.

Hamar eljött a szombat,nehéz volt a búcsú a két lány számára. Vasárnap reggel átmentem Majához karácsonyfát díszíteni,közben édesanyja sütött nekünk kalácsot.

Vidám karácsonyi zenéket hallgattunk,és olyan jó volt a család részeseként érezni magam.

Megbeszéltük,hogy este átmegyünk anyával hozzájuk,így legalább anya sem kell egyedül karácsonyozzon,és nekem sem kell Maja nélkül.

    Délután anyának is segítettem fát díszíteni,öt éves lehettem, amikor utoljára csináltuk közösen a díszítést. Sokat változtam egy év alatt,és ez mind Majának köszönhető. Egyszer csak kopogott valaki az ajtón. Apa volt az. Annyira jó volt újra látni,teljesen megváltozott,még szakállat is növesztett. Rengeteg ajándékot hozott,és rengeteg történetet. Az ajándékok felbontása után átmentünk Majáékhoz,és annyira jó érzés volt együtt látni a nagy családot.

Annyira fantasztikus volt Maja ajándéka egy gyönyörű festmény rólunk,meghatott teljesen. Fél háromra értünk csak haza. Hazaérve azonnal ágyba bújtam.

     Másnap reggel délig  aludtam.

Egy hívás ébresztett fel,Maja szülei hívtak,hogy a lányuk nagyon rosszul van. Azonnal a kórházba rohantam,szívem hevesen zakatolt.

A teremben már Benny,és Maja szülei is ott voltak,szemük vörösre sírva. Az ágyhoz közeledtem,sírva a fájdalomtól,attól,hogy nem én fekszem ott a lány helyett..

-Benji..-mondta halkan az angyal.

-Maja..kérlek.. ne hagyj el,maradj velem,neked nem itt..neked még..-zokogtam -Ne..köszönöm,hogy itt vagy velem,remélem,hogy fent majd..-ennyi volt. Többet nem szólt.

-Maja! Majaa. Szeretlek.Hallod? Válaszolj! Ne,ne hagyj itt,vigyél magaddal!Majaa…-ordítottam,de a lány már nem felelt.

Ismét a székre rogytam,ordítottam,bőgtem,majd ismét kezdtem elölről. A szülei próbáltak vigasztalni,mikor még magukat sem tudták. Egy utolsó csókot leheltem ajkára Majd fülébe súgtam: „Megyek veled”.

(Balázs Mónika)