XV.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

-Szeretlek.-sóhajtotta ki magából. Ismét csókot leheltem ajkaira.

-Én is szeretlek Benji. Szívem hevesen ugrált és még több könny eredt szememből. Annyiszor álmodtam azt, hogy ezt a szót hallom tőle. Hajamba túrt, majd teljesen nekinyomott a falnak és csókolt meg, teli szenvedéllyel. Olyan mondatok hangzottak ki szájából, melyekre soha gondolni sem mertem volna. Az egyik wc fülkében kötöttünk ki, és megtörtént. Neki adtam magam. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy rossz az, amit teszünk, főleg, hogy szeretjük egymást.

     Igazából két embert bánthatunk szerelmünkkel a legjobban, a bájos királylányt, Zsófit és a jószívű Bennyt. Ziháltan másztunk ki a fülkéből. Kissé aggódtam, hogy Benny utánam jön, mert gondolhatja, hogy megint rosszul lettem vagy esetleg csak sima aggodalma miatt. Miután sietősen magamra vettem ruháim ajkaira nyomtam puszit.

Soha sem akartam egy közhelyen csinálni, de nagyon kívántam a fiút, ahogy ő is engem. Eluralkodott testünkön az érzés, a testi vágy.

-Együtt menjünk haza.-simogatta arcomba.

-Először én megyek ki.-túrtam bele hajamba idegesen, majd ránéztem és távoztam. Mikor visszatértem Bennyhez szúrós pillantásaival illetett. Éreztem ahogy végig vizsgál szemeivel.

-Ne haragudj... Csak megint a tünetek. -találtam ki gyorsan valamit, amit el is hitt.

A film már el volt kezdődve, de nem zavart, mert amúgy sem tudtam rá koncentrálni. Végig az járt a fejemben, amit Benjivel műveltünk.

-Mozi után találkoznom kell Zsófival.-jutott eszembe és suttogtam Benny fülébe.

-Miért?-simogatta kezem.

-Csoportos házit kaptunk. Ne haragudj.-mosolyogtam rá, majd ismét a vászonra szegeződött tekintetem. 
     Mozizás után csókkal köszöntem el Bennytől, majd sétáltam ki, közben Benjinek írtam meg a találka helyszínét. Nehezemre esett ismét olyan férfit csókolni, akibe nem vagyok szerelmes. Tényleg imádtam Bennyt, de kezdtem úgy érezni, hogy nem ezt érdemli. Mindig is az volt a mottóm ilyen téren, hogy :"inkább fájjon az őszinteség, mint boldogítson a hazugság". Lehet, hogy ő is kezdte érezni, hogy nem fog működni a továbbiakban a kapcsolatunk.

     Benjit vártam a megbeszélt helyen, egy közeli játszótéren. Egy padra ültem le és a közös képeinket néztem Bennyvel. Tényleg álompasi, de semmi olyan érzést nem tudtam magamba kényszeríteni, hogy beleszeressek, emellett nem akartam saját magam átverni, mert mindvégig tudtam, hogy Benjit szeretem.

Nem kellett sokat az ázsiai fiúra várnom. Leült mellém, majd közel húzott magához, ujjainkat kulcsolta át és homlokomra lehelt csókot. Hatalmasat sóhajtott, majd nyakamba bújt.

-Hogy érzed magad?-lihegte bőrömbe.

-Jól vagyok.. Most jól. Te?

-Én is.-éreztem, ahogy ajkai mosolyra húzódnak.

-Menjünk.-álltam fel mellőle, majd mosolyogtam rá , ő meg visszamosolygott. Ha belegondolok, hogy pár hét múlva nem láthatom ezt a mosolyt bőghetnék jön rám.

-Benji.. Honnan tudod, hogy beteg vagyok? Benny mondta?-tettem fel a kérdést, amely foglalkoztatott. -Anyukád mondta. Miután hazaengedtek a kórházból kerestelek otthon... Akkor mondta el.-sóhajtott.

-Ahh.- bolintottam.

-Fázol?-simított kezével végig hátamon.

-Nem.-ráztam meg fejem. Olyan szomorú volt számomra ez a pillanat.

A legrosszabb, hogy a halálom végig a gondolataimban mászkált és nagyon féltem. A tudatlanság, az hogy nem tudtam mikor jön értem az ördög...a legrosszabb. Nem tudtam mennyi ideig lehetek mellette.

Benji elém állt, majd közel húzott magához és ölelt meg. Fejem vállának engedtem, szívesen sírtam volna. Utáltam azt a kurva betegséget. Ha nem lett volna, akkor boldog pillanatnak éltem volna meg a szomorú helyett. Szívem 100 fele hasadt a fájdalomtól, hogy nem lehetek vele pár hétnél többet. Nagyon kevés időm volt már. Orromat jellegzetes illata csapta meg, amit imádtam.

-Szakítasz Zsófival?-távolodtam el és néztem szemébe.

-Nem tudom, hogy szakíthatnék vele...-sóhajtott.

-Te szakítani akarsz Bennyvel?

-Nem.. Egyenlőre nem.-pillantottam ujjaira.

-Nehezen viselné és nem akarok fájdalmat. El kell érnem, hogy kiszeressen belőlem.-mondtam határozottan, mert akkor tényleg ez volt a tervem, csak nem tudtam hogyan érjem el.

-Belőled nem lehet Maja.-nevette ki gyerekes gondolataimat.

-Akkor.. eljátszuk, hogy boldogok vagyunk velük?-néztem a fiúra.

-Csak addig, amíg ki nem eszeljük, hogy mi a leghelyesebb. DE, nem bújhatsz ágyba Bennyvel!-nyomta mutatóujját orromnak.

-Akkor te sem Zsófikával.- vigyorodtam el.

Reménykedtem, hogy majd Zsófi nemsokára arról fog beszélni, hogy nem érti miért nem működik a kapcsolatuk.

-Basszus.-temettem tenyerembe arcom.

-Mi az? Baj van?-tágultak ki szemei.

-Tuti, hogy bedőlsz a fehérneműnek, amit ma vettünk neki.

-Te segítettél neki fehérneműt választani?-nevetett ki. Gondolom zavarta kicsit, hogy az exe, aki szereti a barátnőjével vásárol ilyesmi dolgokat.

-Miért is ne? Nem gondoltam, hogy ez történik.-mosolyodtam el.-Emellett el sem tudod képzelni, hogy mennyiszer Zsófikának ugrottam volna.-néztem félre.

-Féltékeny voltál?-nevetett ki ismét. Nem válaszoltam.

-De ha igazán szeretsz akkor neked is annak kellett lenned.-néztem rá.

-Rengetegszer betörtem volna Benny képét.-morogta.

-Nyugalom.-csókoltam meg gyengéden és hosszasan. -Ne aggódj, nem lennék rá képes.. A legjobb barátom. -Tudom.-mosolyodott el halványan. Kézen fogva indultunk haza. Energiával töltött fel a kézfogás. Hazáig beszélgettünk arról, hogy mennyi minden történt, amióta szakítottunk. Beszéltünk arról a bizonyos estéről is, amikor először feküdtem le Bennyvel. Végig azt hitte, hogy alkoholt ittam a betegségem mellett. Nevetnem kellett azon, hogy mennyire azt hitte, hogy felelőtlen vagyok. Hosszasan búcsúztunk el, majd rohantam be a házba. Anya épp a vacsorát készítette.

-Szia anya.-puszit nyomtam arcára.

-Jó látni, hogy jó a kedved. Milyen volt a film?-nézett rám mosolyogva.

-Jó.-vettem el egy almát és haraptam bele.

-Nagyon jó fiú ez a Bence.

-Tényleg az.-bólogattam helyeslően, közben egy üzenetem érkezett Benjitől.

Az este további felében az ágyamban foglaltam helyet és az üzeneteit vártam. Benny is irt sms-t:"Láttam Zsófit, de nem voltál vele. Muszáj volt hazudni?:)". Azt sem tudtam mit írjak, nem akartam hazudni megint. "Holnap megbeszéljük."-küldtem el válaszom.

Éjjel nem tudtam aludni...féltem a reggeltől, a következő naptól. Féltem bevallani Bennynek, hogy nem megy. Féltem a haláltól. Féltem mindentől.

(Bálint Andrea)