VII.RÉSZ: MAJA SZEMSZÖGE

Benji türelmesen nyugtatgatott, majd rengeteg hülyeséget mesélt a múltjáról remélve, hogy sikerül megmosolyogtatnia. Néha megjelent egy halvány mosoly arcomon. Összeszedtem magam a segítségével, majd kézen fogva, lassan sétáltunk otthonom felé. Szívem szúrt, feszített akkor is.. De hallgattam. -Ne haragudj a maiért.-motyogtam neki halkan. -Semmi baj.-mosolyodott el és ölelt meg, majd puszit nyomott ajkaimra és búcsúztunk el hosszasan egymástól. Este Dórival beszéltem, részletesen elmondtam neki mindent, kivéve a szédülést. Nem akartam, hogy aggódjon. A szüleimnek sem szóltam erről, semmi szükségem nem volt arra, hogy minden nap a kórházban legyek kivizsgáláson és azt kelljen hallgatnom minden percben, hogy próbáljak egészségesebben élni, satöbbi. Csak éjjel sikerült elaludnom, ezért reggel nyúzottan keltem. Tusoltam, felöltöztem, megreggeliztem, majd fogat mostam és indultam el. Tegnap megbeszéltük Benjivel, hogy ezentúl együtt megyünk suliba meg, hogy felvállaljuk a suliban a kapcsolatunkat. Kézen fogva sétáltunk be az iskola kapuján. Rengeteg szempár szegeződött ránk. - De gáz.-bújok Benji ölelő karjába. -Dehogy.-nevette el magát, majd arcára nyomtam puszit és váltunk el egymástól. Az órák nagyon lassan teltek, közben Zsófi is faggatott Benjivel kapcsolatban, úgyhogy beavattam. Suli után anya jött értem és mentünk be a kórházba. Legalább 3 féle vizsgálaton estem át. Utálom, utálom. Teljesen mély pontra basz ez a betegség.. Már az elejétől. Anya útközben faggatott, mert észrevételei szerint mostanában boldogan mentem el suliba és boldogan értem haza, nem úgy, mint eddig. Elmondtam neki, hogy van egy fiú. Egyből a szex témára váltott. Szemem forgattam, majd hallgattam a papolását amíg hazaértünk. Tusoltam, majd szekrényemből minden göncöt kidobáltam. Estére Benji áthívott hozzájuk filmezni, de azt sem tudtam mit vegyek fel. Egy világoskék csőszárú farmernél és egy fehér kötött felsőnél maradtam. Kedvenc parfümömből fújtam magamra, majd indultam el. Öt percet késtem, mert eltévedtem és nem találtam a lakást. Mikor végre felfedeztem a bejárati ajtót kopogtam. Egy mosolygós nő nyított ajtót. -Jó estét!-köszöntem neki illedelmesen -Popráczy Maja vagyok.-mosolyogtam rá. -Én Benji anyukája.-mosolygott rám. -Benji fennt van.-mért végig szemeivel. Kíváncsi vagyok mire gondolhatott közben. -Rendben, köszönöm.-vettem le kabátom, felakasztottam a fogasra, majd cipőm is levettem és indultam fel a lépcsőn, amikor Benji száguldott velem szemben. Csókokkal lepett el,majd szobájába mentünk. Ágyán feküdtünk el és kezdtünk bele a filmbe. Nem történt semmi érdekes, csak az amire számítottam tőle. A film lejártával taxiba ültem és mentem haza. Otthon egyből dőltem ki és a benjis gondolataimmal aludtam el. Másnap ismét vele mentem suliba. -Még mindig néznek.-néztem fel rá. -Ne foglalkozz velük.-nyugtatgatott, majd néztem előre, Benny állt ott. Szívem feszülni kezdett. -Hallom együtt vagytok.-kezdett bele egy gúnyos mosoly kíséretében. Én csak néztem arcát, azt sem hallottam, hogy Benji mit válaszolt a fiúnak, amire nagyon dühös lett. Rám nézett és ordítani kezdett. -Maja. Normális vagy? Gondolkodtál el azon, hogy hányszor csalt már meg? Miért egy ilyen fiú kell neked?-nézett szemembe, levegőt is alig kapott. Benji elengedte kezem és távozott. Utána akartam menni, de Benny elém állt és folytatta.-Gondolkozz! Ne légy ennyire naiv Maja!-nézett rám dühösen. -Te semmit nem tudsz a kapcsolatunkról!- feleltem, majd kerültem ki és mentem Benji után, de nem találtam. Úgy gondoltam, hogy jobb ha kicsit egyedül hagyom a gondolataival. Én csesztem el a barátságukat és nem akartam veszekedni vele amiatt, hogy a nyakán lógok állandóan. Mert tényleg legszívesebben minden percben vele lettem volna, de ez lehetetlen. Az osztályomba tértem vissza és ültem le a székemre. Padomon fektettem el fejem. Az órák nagy részén ilyen pózban voltam. Csak az járt a fejemben, amit Benny mondott meg az, ami tegnap este történt. Igaza lenne? Benji tényleg megcsalna? Azt mondta, hogy ne aggódjak miatta! Miért kezdtem el kételkedni? Suliból Zsófival mentem ki, majd váltunk el és sétáltam tovább egyedül. Ismét Bennyvel találtam magam szemben. -Hol van a barátod?- tette fel kérdését gúnyos hangon. -Nincs kedvem hozzád.-sóhajtottam, majd próbáltam kikerülni, de nem engedte. -Tudod mit? Majd ha megtörténik akkor meglátod, hogy igazam van.-mondata közben pedig mutató ujja hegyét homlokomnak nyomta. Mélyen néztünk egymás szemébe, majd mikor lehajtottam fejem sarkon fordult és zsebre dugva kezeit távolodott tőlem. Benny szavai jártak fejemben egészen hazáig, majd Benji facebook adatlapját és képeit kezdtem nézni. Bízom benne... Nem vagyok féltékeny, mert nem tenné meg. Nem lenne rá képes. Ebédeltem, majd zsebredugtam telefonom, felvettem kabátom és indultam Benjihez. El akartam neki mondani, hogy élvezi a bizalmamat és ne haragudjon, hogy egy percig is kételkedtem benne. Kopogtam, de most nem nyított ajtót senki. A kilincsre raktam ujjaim és nyomtam le, az ajtó kinyítódott, én meg siettem fel a lépcsőn. Most nem vetettem le kabátom és cípőm. Furcsa hangokat hallottam Benji szobájából. Azt hittem, hogy felnőtt filmet néz. Egy női hang sóhajtotta a fiú nevét, amikor megragadtam kezemmel a kilincset és nyítottam be. A földön mindenhol ruhák voltak. Női melltartó, bugyi, Benji boxere. Nyögésekkel biztatta a lány Benjit, amikor teljesen hisztérikus állapotba kerültem és úgy becsaptam magam mögött az ajtót, hogy az majdnem kijött a helyéről. Lerohantam a lépcsőn, majd csuktam be a bejárati ajtót. Úgy zokogtam, mint még soha. Hogy képes ennyi fájdalmat okozni nekem? Telefonom szedtem ki farzsebemből. Remegő ujjaimmal egy B betűt pötyögtem be a névjegyzék keresőbe. Ahogy kiadta az illető nevét, akit hívni akartam érintettem az ujjam a telefonszámához és tettem a készüléket fülemhez. Egy sötét, kivilágított utcán lépkedtem, amin egyszer már végigszaladtam, amikor Benny megpróbált lefektetni. A személy felvette a telefont és gúnyos hangon szólt bele. -Mi van? -Igazad volt.. Megtette.-szipogtam. Próbáltam visszatartani könnyeimet, de nem ment. Zokogni kezdtem a telefonba. Azon sem lepődtem volna meg, hogyha azt mondta volna Benny, hogy csak sajnáltatni akarom magam és hagyjam békén. Nem ezt tette, ami meglepett. 5 percen belül mellettem állt. Mázlim volt, hogy közel lakott Benjihez. Szoros ölelésével nyújtott vigaszt számomra. Én csak zokogtam és zokogtam. Abban a pillanatban ő volt a legnagyobb támaszom.

(Bálint Andrea)